A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

állapodtak meg, s ezzel vándorlásukat be is fejezték. A kamara hivatalos jelentése szerint ez a hely alkalmas „

locus aptior" volt, nem messze feküdvén a tokaji hegytől és Tokajtól. Talán nem tévedünk és a szepesi kamara egykori nimbuszának sem ártunk, ha azt véljük, hogy a kamara ezen elhatározására a tokaji hegy közelsége döntő befolyással volt. 1577. szeptember 25-én tehát a szepesi kamara már Sátoraljaújhelyen rezideált, de hogy meddig tartózkodott ott, arról a források hallgatnak (50). Közben Pozsonyban a pestis-epidémia zavartalanul grasszált, és a ragály állásáról, annak terjedéséről, sziinedezéséről, a halálozásokról a pozsonyi városi tanács a királyt állandóan és rendszeresen tájékoztatja (51). A Pozsonytól nein messze fekvő Nagyszombatban ekkortájt szintén fellépett a pestis. Volt is a városnak hatósági orvosa, a humanista Niphus Fábián, aki azonban félelmében az epidémia elől a városból csendesen elpárolgott. Nagyszombat tehát a veszedelem közepette orvos nélkül maradt. A város barátja, Forgách Imre ezen segíteni akart és a város tanácsának Niphus helyébe Ðųdics András oppelni orvos meghívását ajánlotta. 1578. június 5-én Forgách Nagyszombat város tanácsával egyébként tudatja, hogy Burkircher és Nicasius hírneves pozsonyi orvosok pestisben elhaltak (52). Ezzel mintegy Forgách jelezni, óhajtja, hogy Pozsony sem járt jobban, mint Nagyszombat mert a város orvosai ott szintén elpusztultak. A pestis regnálása alatt Nagyszombatban a hivatalos teendők, úgy látszik, nem a legsimábban és legpontosabban lettek elintézve, mert a város tanácsa valami mulasztásért Bécsből „Orrot" kapott. Erre a tanács 1578. január 3-án kelt felségfolyamodványában mentegeti, hogy eme bizonyos mulasztás a pestis regnálása miatt történt (53). A Felvidéken 1577 decemberében a falvak is pestissel fertőzöttek voltak. December 6-án Bornemissza György deák, Terñÿéről Máriássy Pálnak írt levelében jelzi, hogy Demétén „igen halnak az emberek," udvarbírája is meghalt és a betegség a faluban naponta öregĥedik. December 20-án ugyancsak Terñÿéről Bornemisza jelenti, hogy már Ternyén is dühöng a pestis, s ugyanezen napon Bornemisza Jánosné Marsaÿ Anna 71