A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

Barbarigó Dániel velencei követ 1563. november 19-én a Konstantinápolyban dühöngő pestisről írván megemlíti, hogy a veszedelem Magyarországon is van és a ragály különösen Budán van elterjedve. Szerinte Budán és környékén három és fél hónap alatt több, mint 35 000 ember (!!) halt volna meg, ami immáron a megszokott túlzott számadatok egyike (40). Ugyanezen évben Pozsonyban is grasszált a pestis, mert a Memória Rerurn szerint, amidőn I. Miksát Pozsonyban koronázták „az császár udvarából az koronázatkozon meghalának pestissel egy fii karnorás német ur, és egyébb urak, mert az đeget (azaz: dögöt) ugyan velek hozták Bécsből". Viszont Budán ugyanekkor a török császár egyik fő basája „budai bassa meghala Pesten mirigy halálban, kinek Bus án bassa valci neve" (41). Hain feljegyzései szerint 1563-ban Kassán, Bártfán, Eperjesen, Kisszebenben, Lőcsén és a Szepesség sok helységében volt pestishalál, 1564-ben pedig Késmárkon hullanak pestisben az emberek (42). I. Miksa király 1568. december 12-én Linzben kelt és az erdélyi püspökhöz intézett levelében a pozsonyi pestisről tesz említést (43). Erdélyben a pestis-infekció dolgában, mint rendszerint, Brassó város és a Barcaság vezet, mert itt unos-untalan pusztít az epidémia. 1572-ben a krónikák szerint a főfészekből, Brassóból indul ki a pestisragály és főleg a Barcaságot pusztítja annyira, hogy Massa Simon krónikás azt állítja: ez a vidék ekkor majdnem teljesen elnéptelenedett és szinte lakatlanná vált (44). 1575-ben Pápán pusztít a ragály, és tudvalevő, ekkor halt meg október 23-án a hírneves reformátor Huszár Gál is. A XVI. században nálunk Magyarországon az egyik legnagyobb méretű pestisjárvány 1576—-1578-ig zajlott le. Ezzel az epidémiával az akkori hivatalos körök is kénytelenek voltak foglalkozni, azon egyszerű oknál fogva, mert mind a pozsonyi, mind a szepesi kamarák tisztviselői kara is veszélyben forgott. Az ekkori pestisveszedelemről tehát hivatalos feljegyzések is vannak. A pestis-epidémia ekkor (1576) nyáron törhetett ki, mert 1576. szeptemberében a győri püspök, Listius János elhagyta rezidenciális székhelyét és Köpcsényben húzta meg magát. 68