A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

Ugyanígy cselekedett II. Ulászló király az 1510—1511. évi pestis alkalmával is, amidőn Magyarországot újfent „igen nagy döghalál" támadta, s ez elől a király Pozsonyba, majd MagyarBródba távozott. Természetesen ekkor tárnoki széket és hasonló gyülekezeteket sem tartottak, de amidőn a vész némileg engedett, Ráskai Balázs tárnok mester 1511. február 12-én a tárnoki törvényszéket ,,ob pestem certos jam annos in Regno grassantem" most azonban „aliqandiu intermissam" Szent György utáni tizenötöd napra hívja össze, Ráskai értesülése azonban nem volt pontos, mert a Memória Rerum krónika feljegyzése szerint ez az igen nagy döghalál Magyarországon 1510-ben Szent Lőrincnap (augusztus 10.) után támadott, tehát több évi grasszálásról szó sem lehetett. 1511. február havában legfeljebb azt lehetett volna írni, hogy az epidémia hónapok, de semmi esetre sem évek óta dühöng (18). A pestis-epidémia középkori utolsó hulláma nálunk 1523—1524ben tombolt. 1523 júliusában úgy látszik a vész már elérte Magyarországot és Burgio Antal pápai nuncius augusztus 2-án (1523) Budáról már azt írja Salamanca Gábornak, hogy ha a pestisveszedelem növekszik, talán (Magyar) Ovárra és Pozsonyba megyünk (19). Burgio jól sejtette, hogy a pestis növekedni fog, mert 1523 szeptemberében a zsidók Budáról a contagio elől Pozsony felé menekülnek, s maga a király, II. Lajos, szeptember elején vagy augusztus végén elhagyta Budát, s ide csak 1524 januárjában tért vissza. Azonban a király a zsidóktól rossz néven vette, hogy Budáról Pozsonyba futnak és 1523. szeptember 20-án Pozsony városának meghagyja, hogy azokat a zsidókat, akik a pestises vidékről menekültek a városba, innen űzzék ki az olyan keresztényekkel együtt, akik szintén „de locis infectis" jöttek Pozsonyba. (20.) Ez a pestishullám még 1524-ben sem szűnt meg teljesen, mert ha talán Budán nem is, de pl. a horvát végeken és DélStájerban, vagy a Krajnaságban ekkor is regnált. Ricsán Bernát császári helyettes vezér, aki ekkor figyelő seregével a horvát végek körül tartózkodott, arról panaszkodik, hogy ,,Die Krangkhait der Pestilenz gar vast under das Kriegsfolgk komen, nemlich 62