A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

A gyógyszerek készítéséhez szükség volt az olajra is, amely, mint láttuk, többféle volt. Pl. egy 1645. június 25-én kelt számadás szerint a németújvári tiszttartó a patikába hozat ,,orvosságokhoz 9 y

á fa olai/t, fųñiųát pro den. 20, fac.it florenos 2 denarios 77 1/2." Gyógyszerszárnba ment ekkor a timsó is. Egy ízben (1651. június 28.) írja a rohonci Lisztartó ,,orvosságĥ csinállásra sáfár hagyására vétetett tiz soó, pro deb. 5." Hogy milyen orvosság készült ebből a timsóból, az a feljegyzésből nem derül ki. 1661-ben (augusztus 5.) jelenti a németújvári tisztartó, hogy ,,Vettem az kis asszony számára Orvųosságĥnak az itt való kortsmárostul sáffránt, gauffart, szere sen dió virágot, szekfüvet, borsot s tiz soót pro /.- den 65." Különös, hogy mindezeket „kortsmárosoktól" és nem gyógyszerésztől szerzik be, s úgy látszik, hogy ezekből házilag kotyvasztottak össze valami gyógyszert. Hogy a mindenféle „vizek" a XVII. század gyógyszerei közt mennyire fontosak voltak, azt a vízégetésről írt és már idézett cikkemből is meg lehet állapítani. 1649-ben Goldfuesz Henrik, a Vörös Rákhoz címzett gyógyszertár tulajdonosa szállít BatLhyány I. Ádámnak desztillált vizet, egyszer 12 majd aztán ismét 20 dénárért, ezenkívül petrezselyemvizet („Petersill Wasser") 15 dénárért, földfiistikevizet (Fumaria officinalis, azaz „Erd rauch wasser") 12 dénárért és két ízben hashajtóvizet („Laxis wasser") 72, illetve 54 dénárért. Ezenkívül isznak a betegek „hév vizet". 1693-ban említenek a számadások ,,Hév víz innÿa valo korsótł", melynek az ára 7 dénár volt. Ezenfelül említenek a számadások szemport, s ez az úrnak (Batthyány II. Ádámnak) kell, akinek ezen fölül okuláré]a is volt. 1695-ben pedig a számadások elmondják, hogy valami olasz bárótól flastromokat vettek 75 forintért; az árakhoz képest csoda flastromoknak kellett lenni. A gyógyításhoz tartozott a sclerotizálás elleni érvágáson kívül a purgatio is, azaz a hashajtás. A purgálást azonban a doktorok néha eltúlozták. Ezért írja Zrínyi György 1595-ben Batthyány II. Ferencnek, hogy hideglelése van: „De az Doctor, nem tudom my bivyt volt belé¡oli purgatiókatada megh innon,hogi három awagi 48