A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

szerint lehetséges volt — hallgatott. Ádám saját kezűleg írt számadáskönyveiben itt-ott olvashatjuk, pl. hogy 1634. november 14-, december 4-, 1642. április 25-én a császárral kimentek együtt Luxemburgba fogadásos célbalövésre, és ezen lövöldözéseken természetesen mindig Ádám vesztett, rendszerint néhány aranyat. Batthyány Ádám tehát a bécsi udvar kedvence és tekintélyes ember, de nem gőgös, hiszen megtörténik, hogy a cigányok meghívják komaságra ( „Czigariiok hitak komasagra"), és Ádám szívesen fogadja a felkérést és elmegy komának, sőt két tallérral, azaz 3 forinttal ajándékozza meg őket. A hatalmas németújvári könyvtáron és a kétszer felállított nyomdán kívül igen tekintélyes és nagy értékű kultúrtényezőt jelent a Batthyány nemzetség híres Körmendi Levéltára, melyről a Nagy idők, nagy emberek című regényében Vas Gereben is méltóképpen megemlékezik, s ennek legrégibb darabja a XII. századból származik. A levéltárnak az anyaga az egész középkoron át, a XVI—XVII. században egyre gyűlt és végül is a halomra gyűlő anyag rendezetlenül már használhatatlanná vált. Észrevette ezt a mindennel törődő, mindenre figyelő I. Ádám is, és belátta, hogy a becses anyagot használhatóvá tenni, azaz rendezni kellene. Történtek ugyan rendezgetési kísérletek már Ádámot megelőzőleg is, azonban sikertelenek maradtak, és így Ádám volt az, aki ezzel a feladattal is megbirkózott; a levéltár alapvető rendezése és rendeztetése I. Ádám érdeme. A nagy levelezés és a XVI—XVII. századi számadások anyagát a saját módja szerint maga Ádám rendezte, de mivel ő nem tudott jól latinul, tehát a latin nyelvű, régi okleveleket és nehezen olvasható írásokat Litomericzy vagy Litomericzky László nevű németújvári franciskánus atyával rendeztette meg, aki feladatát a körülményekhez képest jól el is végezte. (L. erre nézve: Batthyány Ádám, a levéltárrendező című cikkemet a Levéltári Közlemények XX—XIII. évfolyamának 290—309. lapjain.) Ez alkalommal nem feladatunk a monumentális körmendi levéltár rendezése részleteinek ismertetésébe bocsátkozni, bennünket elsősorban az érdekel, hogy úgy a missilis levelek, mint pedig a számadások, számlák (összeírások, urbáriumok stb.) anyaga tele van gyógyászattörténeti adatokkal. 32