A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

Batthyány I. Ádám, a XVII. század egyik legtevékenyebb embere Batthyány II. Ferenc és Poppe Éva fia I. Ádám 1608 május havában protestánsként született és február 15-én keresztelték meg. Ádám protestáns maradt nemcsak atyja életében, aki 1625. szeptember elején halt meg, hanem még azután is, elanÿnyira, hogy 1629-ben és 1631-ben Németújváron az ő égisze alatt tartanak zsinatokat a protestáns prédikátorok. Igaz, hogy a zsinatolókat túlságosan nem támogatta, mert 1629-ben ezek a prédikátorok csak egy köböl búzát, az 1631 májusában zsinatolok pedig egy ízben 8 font húst kaptak 24 dénár értékben. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Ádám akkor már Pázmány Péter hatása alatt állott és 1629 őszén titokban visszatért a katolikus hitre. Ádám anyja előtt egy ideig sikeresen eltitkolta katolizálását és nem hiába, mert Éva asszony, bár csak sejtette, hogy Ádám körül e tekintetben történik valami, 1629. október 30-án kelt levelében megfenyegeti fiát, hogy ha katolizálni mer „soha csak hiredet se halljam és ugy vetlek ki szivemből mintha ingyen sem én szültelek volna e világra." Kérlelhetetlenül kemény szavak voltak ezek, azonban Eva asszony már elkésett a levéllel, mert akkor Ádám már katolikus volt. Ádám katolizálása akkor került nyilvánosságra, amidőn Illésházy Katalinnak udvarolva megkérte a kezét, ekkor tudta meg az anya a rideg valóságot. Fiának ezt a lépését Poppe Éva sohasem bocsátotta meg és köztük a viszony Éva asszony 1640-ben bekövetkezett haláláig meglehetősen a fagypont alatt maradt. A katolizált Ádám egész életében elég türelmes volt a protestánsokkal szemben, sőt az atyja által kedvelt anabaptistákat szolgálatába ő is mindvégig megtartotta és még orvosai is új keresztyének voltak. Batthyány I. Ádám személyi adataihoz még meg kell jegyeznünk, hogy a sok nyelvet beszélő, tanult, képzett és szorgalmas, III. Ferdinánd császár- és királynak kedves embere volt, .olyannyira, hogy köztük szinte baráti viszony állott fenn. Ferdinándnak tetszett ez a rendkívül tevékeny, sokoldalú és fáradhatatlan ember, és úgy látszik, tanácsaira — amennyire az a titkos tanács 31