Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Fodor József

volt minde?ik.ivel szemben és pajkosságával csak vidámságot keltett, soha sérelmet nem okozott, sőt ellenkezőleg, ha bármi összekoccanás volt köztünk, egy-egy jó ötlettel minden ellenkezésnek, duzzogásnak véget vetett. Jó felfogása, szorgalma és a tudomány iránti érdeklődése folytán már tanuló korában a legjobbak közé tartozott, de nem állt előtérbe s minthogy akkori időben tanfolyam alatt egyetlenegy vizsga sem volt és kollokviumra csak a tandíjmentesek és stipendJsták jelentkeztek, tanáraink csak mint jó nevelésű és kedves fiút ismerték őt, mint a segélyegylet hivatalnokát, bálelnököt, szellemes szónokot, de jeles szakképzettségéről csak a tanfolyam végén, a szigorlatok alkalmával vettek tudomást. Ügy élt tanulókorában, mint ahogyan egyetemi hallgatónak tulajdonképpen élnie kellene: nem robotolt, hane?n tanult okosan mindenfélét: zenét, nyelveket és emellett részt vett mulatságban és vígan élvezte élete tavaszát. Bizonyára ennek köszönhette nagyrészt azon ruganyosságot és bátorságot, amellyel majd mint férfi szaktudományát művelte és járatlan utakon határozottsággal felfelé haladt és sok akadállyal sikeresen megküzdött. Sokat dolgozott, de el nem fáradó , sokat használt szaktudományának és hazájának, de életét is élvezte, sokat ért el külső elismerésben s kitüntetésben is részesült, de azért mindnyájunk őszinte szeretetét is megtartotta mindvégig!'. . . Talán csak egyszer történt, hogy másokat akaratlanul is érzékenységükben mélyebben bántott meg. Egyesek zokon is vették tőle, bár ismerhették és tudhatták, hogy a rosszakaratra nem volt képes. A múlt század végén jelent meg egyik tanulmánya: „A tisztiorvosi kiképzés és minősítés reformjáról". Azt fejtegette benne, hogy véleménye szerint a tápszerek egészségügyi vizsgálatát az állami fennhatóság alatt újonan szervezendő tisztifőorvosi hivatalokra kellene bízni. Amennyiben pedig azoknak a szükséges vegyészi gyakorlatuk és képzettségük hiányoznék, két évig tartó tanfolyamon kellene azt elsajátítaniok. Vegyészi körökben kellemetlen visszhangot keltett, hogy a hivatalos vegyészeket teljesen mellőzni óhajtotta élettani és közegészségügyi képzettségük hiányossága miatt. A lappangó elégületlenség abban fejeződött ki, hogy a Természettudományi Társulat 1900. évi tisztújító közgyűlésén, alelnöki jelöltsége ellenére, még választmányi tagnak sem választották meg. Mindez a gyűlésen nagy számban részt vett vegyészeknek volt betudható. 90