Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Fodor József

„. . . Bővebb vizsgálat, a körülményeknek beható, teljesen objektiv méltánÿolása mellett odajutott egyesületünk, hogy a vasárnapnak nálunk ma divatos megrontását ésszerűtlennek., az egyénre és társadalomra nézve károsnak kell kimondania. Gazdasági szempontból a nyugalom napjának megtörése helytelen, mert a szünet nélküli munka kimerülést, a testi és lelki erők idő előtti hanyatlását idézi elő, tehát - hosszabb időközt véve föl - a termelés emelkedése helyett annak apadását vonja maga után ... A vasárnap nyugalma adja vissza a dolgozó férjet nejének, az apát gyermekeinek ... és államnak. Mindezen kötelékek büntetlenül nem sérthetök s annál kevésbé téphetők el" . . . A vasárnapi munkaszünetet elrendelő 1891. XIII. tc. létrejöttét a munkásság nagy örömmel üdvözölte. Ezt kifejezte azzal is, hogy a törvény kihirdetése után a Szociáldemokrata Párt nagy mezei ünnepélyt rendezett 1891. július 19-én „a budai hegyekben a Budakeszi út mellett levő ,,Szép juhásznőhöz címzett vendéglő telepén." Csakhamar kiderült azonban, hogy sok örömre nincs ok. A törvény kihirdetése, majd a végrehajtási utasítás kiadása után a legkülönbözőbb ipari kamarák, gyárosok, üzlettulajdonosok, vásári árusok, egyházi felekezetek stb. a beadványok százaival árasztották el a kereskedelemügyi minisztert a törvény hatálya alól való kivételezés biztosításáért. Baross Gábor akkori kereskedelemügyi miniszter nem állt ellen a kizsákmányolók különböző, sokoldalú követeléseinek és a törvény végrehajtási utasítását, az 1891. július i-én kiadott 37.892. számú és idevonatkozó egyéb rendeleteket a munkásság tiltakozása ellenére hatálytalanította. 1892. március 20-án újabb rendeletet adott ki, mely szinte korlátlanná szélesítette a törvény által nyitottan hagyott ajtókon való akadálytalan átjárást, s megmutatta, hogy az bizony egy fabatkát sem ér. Az Országos Közegészségi Egyesület látva a törvény korlátlan kijátszásának lehetőségeit és semmibevevését, újra hallatta hangját. 1892. március 24-én megint beadvánnyal fordult a kereskedelemügyi miniszterhez, amelyet most is Markusovszky Lajos és Fodor József írt alá, s feltárta azokat a hátrányokat és ártalmakat, amelyek egészségi, de gazdasági szempontból is elmaradhatatlanų bekövetkeznek a vas?'^napi munkaszünet meg nem tartása miatt. A beadványban - egyebeken kívül - a következőket írták: 85