Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Chyzer Kornél

miniszteri osztálytanácsossá nevezték ki. 1893. januárjában az egészségügyi osztály vezetésével bízták meg. Már ezt megelőzőleg azonban több jelentős orvostársadalmi tisztet töltött be. 1861-ben, 25 éves korában a Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1868-ban az Országos Közegészségi Tanács rendkívüli tagja lett. 1893-tól pedig a Belügyminisztérium képviseletében vett részt a Tanács munkájában. Patrubány Gergellyel együtt tervezetet dolgozott ki a hazai fürdőügy szabályozására (1869). Tagja volt a könyvtári bizottságnak (1892). A Tanácsban referátumot tartott az állandó járványügyi bizottság létesítéséről és feladatairól (1892). Jelentékeny szerepet töltött be a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűléseinek újjászervezésében. Annak előbb titkára, majd alelnöke volt. A hazai fürdők ismertetését, népszerűsítését, színvonalának emelését mindig fontos feladatának tekintette. 1858ban „Fürdői lapok" címmel balneológiai folyóiratot indított dr. OrzovenszkyweX és dr. Fellet ár ral közösen. Számos értékes balneológiai munkát is írt. Az 1885. évi országos kiállítás rendező bizottságában számottevő szerepet töltött be. Ismertette a hazai fürdőket. „A közegészségügyi szolgálat a községekben" címmel a kongresszuson figyelemreméltó előadást tartott. Kimutatta az 1876. XIV. tc. teljes tarthatatlanságát. Természettudományi munkái közül kiemelkednek carcinologikus munkái, amelyekkel 1857-től 1861-ig a magyar irodalom említett ágának az alapját rakta le. A magyarországi pókfaunáról szóló műve, az „Arancae Hungáriáé" I. kötete 1892-ben jelent meg. 17 évig volt a Belügyminisztérium egészségügyi osztályának a vezetője. Lépten-nyomon beleütközött azonban abba az áttörhetetlen sziklafalba, amelyet a kormányzat részéről az egészségügy iránt tanúsított közömbösség és támogatás hiánya jelentett. Sok keserűséget okozott neki egyrészt az a tapasztalat, hogy az elmaradt, elhanyagolt magyar egészségügy helyzetén nem tud változtatni, másrészt az a tudat, hogy az egészségügyi osztály meddő működéséért a orvosok őt hibáztatták. Minden mulasztásért, sérelmes rendelkezésért őt tették felelőssé. Kedvenc, de teljesen indokolatlan terve volt az orvosi kamara létrehozása. Nagyrészt Kovács József befolyására, s a Magyar Orvo5 Orvostörténeti Közi. gir