Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

id. Bókai János

lyozásának (1877), továbbá az erdélyi hólyagos himlőjárvány leküzdésének (1883) tervezetét kidolgozó bizottságnak. Tagja volt azoknak a tanácsi bizottságoknak, amelyek a következő tervezeteket készítették el: az egészségügyi törvényjavaslat (1869); az erdélyi diftériajárvánÿ leküzdése (a tervezetben szerepelt szükség kórházak felállítása, megfelelő számú orvos alkalmazása stb. (1873); az „Addimentum ad pharmacopoeam Hungáriçám" összeállítása (1882); a fővárosi vízvezeték közegészségügyi hiányosságainak a megszüntetése (1882). Már ezt megelőzőleg azonban 1877-ben indítványozta a Tanácsban, hogy hívják fel a belügyminiszter figyelmét azokra a közegészségügyi veszélyekre, amelyek a főváros lakosságát fenyegetik a tisztítatlan ivóvíz miatt. A Tanács képviseletében részt vett (1883-tól) annak az egészségügyi csoportnak a szervező munkájában, amely az 1885-i országos egészségügyi kiállítást készítette elő. Lépésről lépésre küzdötte fel magát az ország első gyermekorvosává. Rendkívül termékeny tudományos munkásságával pedig szakmájának fejlesztéséhez jelentékeny mértékben járult hozzá. Iskolát teremtett s a „Stefánia" szegény-gyermekkórház létesítésével és annak méltó helyet is biztosított. Egész életét a beteg gyermekek sorsa megjavításának szentelte. Ez csendül ki Markusovszkynak Bókáitól szóló megemlékezéséből is, aki - egyebeken kívül - a következőket írta: „.. . Az én kérésemre, mert a Honvédségnek ő is kívánta felajánlani szolgálatát, fñarad meg 1849-ben Pesten kórháza érdek¿ben, midőn főnöke łłienekülni kényszerült s elvállalta egyúttal helyettesítésemet, midőn én Görgey megsebesülése következtében Komáromba hivattam, együtt tanakodtunk, és küzdöttünk sokszor az jo-es években is és 60-as évek elején a gyermekkórház sanyarú idejében, ennek fenntartása körül, együtt társai voltunk azon körnek, mely Balassa tanár körül egy jobb jövő reményében akkor csoportosult..." A gyógyításon kívül kedvelt munkaterülete volt a tanítás; az oktató Bókai a lelkiismeretesség és alaposság jellemezte. Nem érte be azzal, hogy gyermekorvosokat neveljen és képezzen, a bábákat is tanította a gyermekápolásra. De nemcsak egymaga dolgozott, hanem más szakemberek közreműködését is megnyerte a kitűzött cél elérésére. A szemészeti betegeket előbb Hirschler, majd Vidor, a fülészetieket Bőke, a sebészetieket Verebély, a gégészetieket Löry, 55