Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Balogh Kálmán

BALOGH KÁLMÁN (1835. szeptember 28.-1888. július 15.) A magyar gyógy szertud omány, hasonlóan a tudomány egyéb ágaihoz, az elmúlt évszázad második felében indult erőteljes fejlődésnek. Ennek az adott nagyobb lendületet, hogy 1866-ban megjelent Pesten egy 462 lapos könyv: a „Gyógyszertan". A könyv tartalmazta a gyógyszerként használt vegyi- és más anyagok ismertetését, azok hatástanát, továbbá a vényírás technikáját. Megtalálható volt benne természettani gyógymódok címen a levegő, a hideg-meleg fürdők és a villamosság gyógyászati alkalmazása is. A könyvet egy fiatal kolozsvári egyetemi tanár, Balogh Kálmán írta. Balogba könyv megjelenésekor kereken harmincegy esztendős volt. 1835. szeptember 28-án született Szolnokon. Sóhivatali tisztviselő fia volt. Elemi iskoláit Szolnokon, gimnáziumi tanulmányait az egri lyceumban, az orvosi tanulmányokat pedig a Pesti Egyetemen végezte, ahol 1859-ben avatták orvostudorrá. Oklevelének megszerzése után Csermák János tanársegéde lett. 1863-ban a Pesti Egyetemen kórélettanból magántanárrá képesítették. 1863. decemberében Kolozsvárra nevezték ki tanárnak az orvos-sebészi intézetbe, ahol a élettant, az általános kórtant, a törvényszéki orvostant adta elő és a klinikai boncolásokat is végezte. 1867-ben Pesten lett egyetemi tanár. Előbb az orvos-sebészi tanfolyamon az elméleti orvostant, majd annak megszüntetése után (1872) a gyógyszertant és az általános kórtant tanította az orvosi karon. Röviddel ezután a kar jegyzőjévé választották meg. 1881-ben dékán lett és nyolc éven át volt dékánja az orvosi karnak. 43