Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Balassa János

a közoktatásügyi miniszter felügyelete alá heíyezte. Ugyanakkor kimondotta a tanítás és tanulás szabadságát, ebben Balassa elképzelései valósultak meg. Az egészségügyet a kereskedelmi tárcához csatolták és Stáhly Ignác lett az egészségügyi osztály vezetője. Balassa megszokott működését megszakította a szabadságharc. A magyar kormány felhívására tábori sebészeket képzett. A szabadságharc leverése után háromhónapi elzárásra ítélték és az Újépületbe zárták. Büntetéséből két hónapot töltött ki. Annak a közszeretetnek, amelynek a főváros lakossága körében Balassa örvendett, élénk bizonysága volt, hogy az Újépületbe történt bezáratásakor a fővárosi polgárság többszáz aláírással folyamodványt juttatott el a mindenható zsarnokhoz, Ha ynauhoz, amelyben Balassa kibocsátását kérték. Ez nem sokkal később meg is történt. A Balassa kibocsáttatását követelő ifjúságot Haynaų teljhatalmú rendőrfőnökéhez, Prottmannlxoz az akkor még fiatal orvostanhallgató, Korányi Frigyes vezette. Balassát 1850. február 22-én kelt kormányrendelettel végleges igazolásának a fenntartásával áUásába visszahelyezték, de a katonai törvényszék újabb ítéletével az egyetemről még egyszer eltávolították. 1851 elején helyezték vissza véglegesen állásába. Balassa nevéhez a tudományos, gyakorlati és oktatói munkásságon kívül, a szabadságharc leverése után is jelentős egészségügyi szervezési feladatok megoldása fűződik. A Magyar Orvosok- és Természetvizsgálóknak az interregnum (1847-1863) után Pesten tartott első nagygyűlésén (1863) Csatárÿ (Grósz) Lajos akkori Bihar megyei főorvos indítványozta az ország közegészségi és orvosi ügyeinek a rendezését. A vándorgyűlésen az indítvánnyal egyetértettek. Havas Ignác elnökletével bizottságot küldtek ki a tervezet elkészítésére. A tervezetet 1864-ben a marosvásárhelyi X. nagygyűlésen újból megvitatták, majd a Pozsonyban 1865-ben tartott XI. vándorgyűlésen elfogadták és küldöttségileg nyújtották át az országgyűlés elnökének. A Rimaszombatban 1867-ben (XII.) megrendezett nagygyűlés által kiküldött harmincöt tagú bizottság feliratban kérte Weñçkĥeim Béla belügyminisztertől a magyar közegészségügy sürgős rendezését. Balassa János Jendrassik Jenővel, Korányi Frigyessel és Markusovszky Lajossal 1868-ban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók javaslatainak el nem fogadásával külön emlékiratot készített. Az emlékirat harmadik pontjában Országos Közegészségi Tanács megszervezését 37