Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Tormay (Krenmüller) Károly

kevés ember előtt volt ismeretes, mind elméletileg, mind gyakorlatilag művelte azt, mégpedig olyan eredményesen, hogy a külföld figyelmét is magára vonta. Különösen Pest városáról németül írt közegészségügyi helyrajza volt az, amellyel nagy elismerést vívott ki magának. Ezt a munkáját a szerzők nemcsak többször idézték, hanem érdemei elismeréséül Tormaÿ több külföldi társaság tagjává is választotta. Azt, hogy Tormaÿ az orvosi statisztika művelésében menynyire kitűnt, bizonyítja egyik angol tudós véleménye, aki különböző országok statisztikai viszonyait tanulmányozta. Kiadott művében Tormaÿ munkáját mind szerkesztési formájában, mind az adatgyűjtés rendszerességében példaképül szolgálónak nevezte. A példamutatás egész életére és munkásságára egyaránt vonatkozott. 1871. augusztus 18-án agyvérzésben halt meg Budapesten, 68 esztendős korában. Sokat tett a magyar közegészségügy fejlesztéséért mind szekszárdi, mind fővárosi tisztifőorvosként. A kórházfejlesztési, igazgatási, szervezési munkában is maradandót alkotott nemcsak a szekszárdi „Ferencz Kórházban", hanem a pesti Rókus Közkórház élén is. A szabadságharc egészségügyi szolgálatának több ágában szintén eredményesen tevékenykedett. Orvosi statisztikai munkái úttörőek voltak. Egyéb irodalmi működése nemkülönben számottevő. Gyakorlati járványügyi munkásságával pedig nemcsak kortársai, hanem az utókor elismerését is kiérdemelte. 253