Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Schwarzer Ottó

Az „Erzsébet" Közkórházit újjáalakíttatta. Annak a maga idejében korszerű berendezése az ő szakavatott javaslatai figyelembevételével készült el. Ö dolgozta ki az „Erzsébet" Közkórház szolgálati szabályzatát, az ápolónői alapszabályzatot is. Neki volt köszönhető a vöröskeresztes, Nachlup Adolf-féle üdülőház felállítása, az ápolónői tanfolyamok megszervezése, az „Erzsébet" kórház anyagi megerősödése. 1912-ben lemondott a Vöröskeresztben viselt vezető tisztségéről és visszavonult. A Vöröskereszt ügyeivel azonban tovább is törődött. Könyvet írt a Vöröskeresztnek a balkáni háborúban végzett munkájáról. Halála előtt is a Vöröskereszt ügyeivel foglalkozott és utolsó írása is ezekről szólt: . . . „Ilyen körülmények között a háború esetén a Vöröskereszt csődöt" . . . ezek voltak leírt utolsó szavai. Hibájául rótták fel - nem is alaptalanul -, hogy nem volt harcos egyéniség a szó valódi értelmében. Nagy eredmények nem is jelzik orvos-szociális tevékenységét. Annyira óvatos volt, hogy még az erősebb, keményebb szótól is irtózott. Békére, a viszonyokkal való megalkuvásra oktatta munkatársait és tanítványait, a fiatalabb orvosnemzedéket. Orvostársai mégis elismeréssel és hálával emlékeztek vissza arra a kollégára, aki akkor, amikor a Községi-Körorvosok Országos Nyugdíjintézete még papíron sem volt meg, bizalmas javaslatot készített. Javaslata az volt, hogy az öreg orvosok nyugdíjának némi biztosítására és a nyugdíjintézet létesítésének megkönnyítésére az Orvosszövetségben rendezzenek gyűjtést. Bocsássák ezt a belügyminiszter rendelkezésére, alapul. Az aláíró ívet 5000 koronával maga nyitotta meg. A javaslatot azonban a kormány nem fogadta el és még hosszú ideig megoldatlan maradt az orvosok nyugdíjügye. Az Orvosszövetségben egyébként is sokat dolgozott, s mindig tapintatosan, óvatosan igyekezett elintézni a legkétségesebb és legkényesebb ügyeket. A kormányok tagjainál és az illetékes testületekben simábban eljárni, közbenjárni nálánál senki sem tudott. Nem ismert fáradságot akár a községi-körorvosok, akár a fogorvosok vagy másoknak az ügyéről volt szó. Mindenek fölé az orvosi tisztességet helyezte, a kollegialitást, az orvosi tekintély megóvását. Szigorú bírája volt minden sérelemnek, amely az orvosokon esett. Örömmel, készséggel áldozta idejét és munkáját kollégái megoldatlan ügyeinek intézésére. 245