Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Schulek Vilmos

Mindezt nemcsak mondotta, hanem így is cselekedett. Közel 60 dolgozata közül csak hat jelent meg külföldön, németül idegen folyóiratokban. Pedig számos új felfedezéssel, elméleti és gyakorlati kutatással gazdagította a szemészettudományt. Több új műtéti megoldás fűződik a nevéhez (a szürke hályog eltávolítása, hályogoperálás horpadtañ csonkított lebennyel, új műtétmód a befelé álló pillaszőrök kifordítására, módosítás a röphártya műtevésében). Foglalkozott a fénytörési és alkalmazkodási rendellenességekkel, fényhatástani kutatásokkal, a széttérő kancsalság tünet- és oktanával. Űj szemészeti módszereket is szerkesztett (műszerek a szürke hályog operálására, tokfogó a Graefe-szerint való hályogkitoláshoz). Vizsgálatai kiterjedtek a zöldhályog gyógyítására és a „nézésről munkálkodás közben". Megemlékezett egykori tanáráról, Arit Ferdinándról. Több cikket írt az új szemészeti kóroda létesítésének szükségességéről. Nem kerülték el figyelmét az egyetemi és klinikai feladatok sem. Együtt vallotta Pasteurral, ha a tudománynak nincs is hazája, annál inkább van a tudósnak. S ezt nemcsak hangoztatta, hanem egész életének munkásságával, 1905. március 13-án bekövetkezett haláláig be is bizonyította. Bár régebben betegeskedett, halála mégis váratlanul ért mindenkit. Az egyetem orvosi karának 1905. március 14-én tartott ülésén nagy meghatottsággal és elismeréssel emlékeztek meg róla. Temetésén, 1905. március 16-án a Közoktatásügyi Minisztérium képviselőjén kívül, Demkó György rektorral az élén megjelentek az egyetemi tanárok, a tanártársak, orvosok és sokan a főváros lakosságából. Kiss Mór rektor, a Kolozsvári Egyetem, Grósz Emil a tanítványok, az Akadémia nevében pedig Genersich Antal búcsúztatta, aki a következőket mondotta: . . . „Tudásod számtalan embernek megtartotta szemevilágát, életét; kezed művészete a világtalanok ezreinek látást adott, de főérdemed, hogy tudásodat lelkes buzgósággal nyújtottad tanítványaid*nak s mi több, hogy fáradhatatlan szellemeddel új ösvényeket törtél a vizsgálódásra, új műtéteket eszeltél ki és hogy munkakedved és szeretetreméltó egyéniséged által sok hű társat szereztél s azoknak serény együttműködésével szaktudományodat olyan magas színvonalra emelted, hogy manapság éppen a szemészet elsőrendű csillagként ragyog a magyar tudo??iány egén és fényét, melegét nemcsak a haza élvez¦i, hanem a világ látja és megbecsüli." . . . 233