Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Rupp N. János

nak megfelelő, pontos kifejezésmódra szoktatta. A tehetségesebbeket állandó figyelemmel kísérte és támogatta. Az egyetem orvoskarának évek hosszú során át volt dékánja. Az évenként változó tisztség akkor hosszú ideig nem változott, mert a kar méltóbbat nem talált nála. Erre a tisztségre Ruppot kiválóan képesítette szerencsés modora és kitűnő társadalmi tulajdonságai. Szolid, békéltető természete alkalmas volt arra, hogy a tanári karban nemritkán keletkezett súrlódásokat kiegyenlítse. Sokat foglalkozott az orvosi kar múltjával és fennállásának évszázados, ünnepén tartott beszédében a kar történetét magában foglaló, nagy gonddal összegyűjtött értékes adatokat ismertetett (1871). Közjótékonyságáról is maradtak fenn adatok. Az Orvosi Könyvkiadó Társulatban saját anyagi hozzájárulásán kívül külön 400 forintos alapítványt tett a pesti orvostanhallgatók megsegítésére. Az egyetem újjáalakításának százados évfordulóján pedig 1000 forintot adományozott az egyetemi tudományos munka előmozdítására. Halála 1881. április 23-án hirtelen következett be. . . . „A budapesti egyetem tanácsának ülésén - olvasható a Pesit Napló, Reggeli kiadás. 1881. 112. számában - ma délután rémes jelenet történt. Az orvosi kar ügyeiről volt szó, Rupp dékán felállott, bogy a kérdéshez szóljon, mondott is néhány szót, midőn egysze^rre összerogyott székéłi. Kartársai elrémülve ugrottak fel, hogy segélyére legyenek. Vízzel öntözték, ecettel dörzsölték - Rupp néhány lélegzetet vett és pár percnyi haláltusa után, mint; Margó tanár konstatálta, kilehelte lelkét. Szélhűdés vetett rögtön véget életének. - Holtteteme estig az egyetemen maradt, mert nejét lassanként készítették elő a szomorú hírre. Ruppban egyetemünk nagyérdemű veteránja halt meg . .." Az első orvosi segélyben Kovács József részesítette. Rövid idő múltán sógora, Gebhardt is megjelent, bár minden lehetőt megkíséreltek, Rupp nem volt többé életre kelthető. Temetése nagy részvéttel folyt le. Megjelentek — a többi között a kormány, az orvoskari tanártestület, az Orvosok- és Gyógyszerészek Segélyegyletének, az Országos Közegészségi Tanácsnak, az orvosegyletnek, az 1848 előtti orvosi kar kültagjainak, továbbá a könyvkiadó társulat képviselői. Fél évszázadon át az egyetem jó és balsorsában egyaránt osztozott. Megállta mindenütt a helyét. Látta kicsinek, szegénynek az egyete220