Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Patrubány Gergely

C) szakvéleményében nem jelölte meg ugyan olyan sürgősnek a feladatot, mint amilyennek az Orvosegylet, mégis javasolta - 1867-i saját emlékiratára való hivatkozással - az intézet megszervezését. Mint az Országos Oltóintézet igazgatója és az egyetemen a himlőoltás előadója még vasárnaponként sem pihent. Minden vasárnap délután 3-tól 6-ig a gyermekek himlőoltását végezte és egyben az orvostanhallgatókat tanította a himlőoltásra. De nemcsak mint oktató volt közvetlen és szíves, hanem mint ember is, aki nagy megértéssel, meleg szívvel érdeklődött embertársainak sorsa iránt. Mindenütt segített, ahol csak tudott. Ezt erősíti meg a következő kis történet is. 1874-ben Gyergyószentmiklóson nagy tűzvész pusztított. Pa rųĥány az országházban értesült a tűzvészről. Ráírta egy papirosra: „Bis da , qui cito da ". Az adakozási ívet ezzel a jelszóval tüstént kinyomatta. Nagy hirtelenében 680 Ft-ot gyűjtött össze a gyergyószentmiklósi kárvallottaknak. Az egészségügy javítását szolgáló rendeleteknek egész sorát készítette el, megvalósításukra azonban kedves modora nem volt elégséges. A végrehajtásban nem volt elég határozott és következetes. Mindamellett elvitathatatlan érdemei voltak a főváros egészségügyének fejlesztésében. S a közegészségügyi bizottság 1891. június 4-i ülésén Kammermayer Károly polgármester nem méltatlanul emlékezett meg meleg hangon Pá rųĥáñÿról, és indítványára érdemeit a bizottság jegyzőkönyvében is megörökítették. 14 Orvostörténeti Közi. 2O9