Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)
Bevezetés
más dolog, ez külön stúdiumot kíván. Az egyes tanácsosokról nem szólunk; vannak köztük kitűnő férfiak, vannak forceirozott emberek., például dr. Grósz, ki ugyan nagy zajjal minden izraelitának kötelességévé tévé, hogy Deák-párti legyen, s a császárfürdői báloknak is egyik fürge rendezője; de orvosi téren (egy szedett-vedett rendőrorvosi munkája dacára is) valódi „ignota quantitást" képvisel; hanem az egészre azt a megjegyzést tesszük, hogy nagyobbára egyetemi tanárokból áll, kik vagy tanszékeiket, vagy az egészségi ügyet fogják elhanyagolni, miután együtt a kettőre aligha leend elegendő idejük.. Az idő meg fogja fnutatni, hogy dr. Balassa inkább párthíveire, mint az ügyre nézett, midőn az egészet így üté nyélbe. A sajtó érzi ezt, s ezért hallgat. Mi is csak néhány sorban említjük, mint a belügyministerium egy baklövését a sok között, fñelÿek utoljára is egy çlas siçųsñak adnak igazat, midőn mondá: még jobban szeretem azon embert, ki mit sem csinál, mint azt, a ki majd mindent rosszul csinál." A Hon cikkére az Országos Közegészségi Tanács egyik tagja névtelenül, minden bizonnyal Csatárÿ (Grósz) Lajos, az Ungarischer Lloyd 1868. július 16-i 173. és a Pesti Napló 1868. július 17-iki 163— 5467. számában válaszolt. A válasz lényege az volt, hogy azok az orvosok vannak az Országos Közegészségi Tanács ellen, akik - a leghőbb óhajuk volt ugyan - még sem kerültek be a Tanácsba. Azt remélték, hogy a tanácsi tagsággal zsíros falatokhoz vagy fényes címekhez juthatnak majd. Mivel reményeik odavesztek, kenyéririgységből és sértett hiúságból pocskondiázzák a Tanácsot. Az Ungarischer Lloyd cikke a következőkkel fejeződött be: . . . „Wir Sçĥ iessen unsere Zeilen in der festen Hoffnung, das die weniger Gegner des Sanitätsrathes sich in kürzer Zeit die Ueberzeugung von der Nützlichkeit und Notĥwendigkeit nach bester Leistungen bevörtheilen werden - bis dahin denken wir wird es Zweckmässiger sein, sich vorschneller Urtĥeile zu erhalten" . . . A Gyógyászat azzal a végső következtetéssel ismertette a vitát, hogy ha a Tanács védelmében a politikai lapokban máskor is így lépnek fel, a Tanács a nem-szakemberek előtt is lejáratja magát. Ezek után nézzük meg, miben egyezett meg és miben különbözött egy-mástól a Magyar Orvosok és T'ermészetv¡zsgálók, s a Balassáék javaslata.