Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Kézmárszky Tivadar

zetet változhatatlannak. Minden gondolata, törekvése az volt, hogy az adott körülmények között is jobbá és eredményesebbé tegye a munkát. „. . . Azon kérdés támad - írta Jelentés'-ében mit tegyünk mindaddig, míg egy új szülĥáz létre jövend, hagyjuk-e meg az állapotot in statu quo, avagy lehetséges-e a meglevő hibákon legalább némiképpen segíteni úgy, hogy a körübnények szerint egy és másik félnek eleget tehessünk? - E célt nézetem szerint képesek lennénk megközelíteni azáltal, hogy a szülészeti tanfolyamba váltakozva egyik félévben orvosnövendékek, a másikban bábatanulók vennének részt-' Kézmárszky fáradozását eredmény koronázta. Ennek köszönhető a teljesen korszerűen berendezett és felszerelt szülészeti klinika létesítése (a mai I. szülészeti-nőgyógyászati klinika). Sokat küzdött a bábák és orvosok oktatásának megjavításáért is. . . .,,Egyetemi szülkóródánk tehát - fejtegette a Jelentés'-ben - -a jelen viszonyok között sem orvos szülészeket, se?n bábákat nem képes annyi ismeretekkel fölszerelni, mint amennyivel föl lehetnének szerelhetők . . . Szülészetünk fölvirágozására meggyőződésem szerint, két föltétel ?niilhatatlanul szükséges; először országos, lelencházzal ösz¯ szekötött, s a tudomány jelen igényei szerint fölszerelt szülőház, s másodszor az orvos-szülész¡ s a bábászati oktatásnak szoros elkülönítése egymástól, azaz két külön tanszéknek, s enek megfelelően két szülőoszt álÿnak, létesítése¦' A bábaügy reformjának is fáradhatatlan szószólója volt. Szükségesnek tartotta a bábatanulók számának csökkentését. S azt írta, hogy a bábák működésére vonatkozó intézkedést . . . „praecis rendszabályok által kellene végre kiegész¦íteni s szabályozni a bába fölvételt, sokkal szűkebb határok közé kellene végre-valahára szorítani, a fölvételi feltételeket sokkal sz¦igorúbbá tenni, egyszóval az első s elkerülhetetlen lépést megteremteni, ?nely nélkül benső meggyőződésem szerint bábászatunk okszerű reformja nem képzelhető . . ." Ugyanakkor síkra szállt a bábák társadalmi és szakmai megbecsüléséért is. . .. „Aki az ügyel sz¦ivén hordja; - írta - aki csak felületesen elgondolja, mi a bábának a hivatása; aki mindazon morális felelősségen végigfut, mely a bába vállain nehezedik; aki azon végtelen nyomort elképzeli, melybe egyetlen bába tudatlansága, ügyetlensége 144