Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Kézmárszky Tivadar

ben az akkor külföldön több országban elterjedt oktatási móddal, ahol a fiatal orvosokat elsősorban elméletileg képezték. Kézmárszky különös gondot fordított arra, hogy az orvostanhallgatók gyakorlatilag is elsajátítsák a szülészet fogásait. Számos, ma is helytálló, oktatási elvet dolgozott ki. „. . . Igen téves nézet - vallotta -, hogy az orvos szül észnek csak rendellenes esetekkel kell megismerkedni, a rendesen lefolyó a bába működési körébe tartozván. Amint azon orvos, ki élettani ismeretekkel nem bír, a betegágynál egészen tehetetlen, úgy szülész sem képes kóros szülesetek megbírálására, midőn a rendes élettani folyamat tüneményeivel nincs tisztában. Sőt mindenki, ki szülészettel foglalkozik, saját tapasztalásából bizonyíthatja, hogy ha a szülés élettanában tökéletesen otthonos, gyakorlatának oly eseteiben is, melyeket még soha sem észlelt, könnyen tájékoztathatja magát!' - Hangsúlyozta azt is, hogy . . . „nem az anyag mennyisége, hanem annak mikénti felhasználása teszi azt értékessé tanítási célokra, s meg vagyok győződve - mondotta -, mert tapasztalásból tudom, hogy kezd¤ szülésznek több hasznot hajt egy-két szüli setnek lelkiismeretes s szabatos észlelése, mint akár néhány tucatnak felületes megvizsgálása . .." Számos jeles szülész került ki a keze alól. Tanítványai közül sokan bizonyultak méltóknak nevére, akiket nem kis szigorúsággal nevelt. Szilárd elvként hangoztatta, hogy ... „a tanulók soha ne vegyék észre, hogy a beteg, tanítási anyag'; nekik egyszersmind azt is meg kell tanulniuk, hogy benne szefivedő embertársukat tekintsék., vele kímélettel, részvétet érző szívvel bánjanak." Egyike volt az orvoskar akkori kiváló tanerőinek. Megnyerő egyéniségéért és alapos tudásáért mind tanártársai, mind tanítványai tisztelték, őszintén szerették. Élete végéig egyszerű ember maradt. Szerénysége azt sem engedte meg, hogy a tcbb ízben felajánlott rektori és dékáni tisztet elfogadja. Arra kérte tanártársait, ha arról szó esett, ne szavazzanak rá, nem akar a betegek ágyától elszakadni. Azt tartotta, hogy értékes művet gyorsan teremteni nem lehet. Ez irodalmi munkásságán meg is látszik. Nem sok műve vagy dolgozata látott napvilágot. Az orvosoknak írt könyvén tíz évig dolgozott, mégsem tartotta jónak. Mindez kétségtelen hiányossága Kézmárszky 39