Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Kétly Károly

azcrt küzdött, hogy ahol meg van rá a lehetőség, a lakosság ivóvízellátása mélyfúrású (artézi) kutakból történjék. Határozottan kiállt az 1880-as évek közepén Fesztÿ Adolf műépítész terve mellett, mely szerint a főváros ivóvíz szükségletét a Tatáról idevezetett forrásvizek felhasználásával biztosítsák. Akkor pedig, amikor a főváros a tervezetet elvetette, újra és újra kifejtette véleményét, hogy mind a víz mennyisége és minősége, mind pedig gazdaságilag helyesebb lett volna a főváros ivóvíz szükségletét a tatai vízzel biztosítani. Kifejtette azt az aggodalmát is, hogy a megépített, új vízszerző berendezések vize kisebb-nagyobb időközökben ugyan, de mégis kevésnek bizonyul és állandó javításra, bővítésre szorul majd. 33. ábra. Balatonfüred látképe (1879) Az ország egyik legismertebb és legnevesebb orvosa volt. Közvetlen, kedves modorú és mindig derűs, puritán jellemű. Ember és ember között származás, rang vagy felekezet szerint soha különbséget nem tett. Még az orvosi köteles tiszteletdíj megfizetését is mellékesnek tekintette. Talán többeket gyógyított ingyen, mint pénzért. Egyik közeli, falun élő orvosbarátjához vasárnaponként „vadászatra" járt. A „vadászat" abból állott, hogy végigjárták a faluban és a környéken levő összes fekvőbeteget. De azért díjazást senkitől sem fogadott el. A szó igaz és nemes értelmében jó embernek ismerték meg mind betegei, mind egyéb ismerősei, barátai. Olyannak, aki őszintén akkor örült, ha másnak is örömet tudott szerezni. Szerénysége, előzékenysége közismert volt. Nem szerette az ünneplést, s ha csak lehetett, kitért előle. Vendégszerető egyéniségével, nagy általá134