Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Kétly Károly

volt. Egyszerű, logikus, de tudományos megalapozottsággal felépített előadásainak volt köszönhető, hogy a belgyógyászatot hallgatóival igazán meg tudta szerettetni. Magával vitte hallgatóit a boncolásokra is, hogy tudásukat még alaposabbá tehessék. Tanítani nagyon szeretett. Tanítványaitól viszont megkövetelte, hogy mielőtt az életbe kilépnek, alapos, ełsősorban gyakorlati tudásra, biztos felkészültségre tegyenek szert. Igazi emberségre, őszinte hazaszeretetre is nevelte őket. Az időt sohasem pazarolta felesleges elméletek ismertetésével. Csak biztos, kész eredményeket fogadott el és adott tovább. Még németországi tanulmányútján ismerkedett meg az akkoriban kifejlődő új tudományággal, az ideggyógyászattal. Ez a WestfalErb-íé\e iskola munkásságával lassanként különvált a belgyógyászattól. S néhány évtizeddel később az orvostudomány egyik jelentős és fontos ágává fejlődött. A magyar orvosok között az elsők egyike Kétly volt, aki elmélyülten foglalkozott az ideggyógyászattal, annak továbbfejlesztéséhez, tökéletesítéséhez tudományos munkásságával és gyakorlati tevékenységével egyaránt hozzájárult. Ideggyógyászati tanszék az 1870-es években még nem volt a Pesti Egyetemen és a hazai, maradi orvosok között nagy feltűnést keltett, hogy Kétly 1870-ben „villamgyógyászá ból" képesítették magántanárrá. Tudományos munkásságának jelentékeny részét éppen az ideggyógyászati tanulmányok tették ki. Foglalkozott - egyebeken kívül — az epilepsiával, az arcideg hűdésével, a járványos gyermekbénulással, a gerincagyi hűdésekkel, a központi és környéki arcideg-bénulások megkülönböztető kórisméjével, az inreflexekkel és a tetániával. Értékesek a mérgezésekkel (idült ólom, arzén, rézgálic) foglalkozó tanulmányai. Nemkülönben azok, amelyek a járványügy egy-egy font¤sabb részével (a malária etiológiája, a járványos agy- és gerinchártyalob, a fültőmirigy-gyulladás, a visszatérő láz, a tetanusz, a védőhimlő-oltások) foglalkoztak. Kétly azonban nemcsak szűkebb szakmáját, a bel- és ideggyógyászatot művelte, a közegészségügyi témák iránt is nagy érdeklődést mutatott. Sokat harcolt nemcsak a főváros, hanem az ország egész lakosságának jó ivóvízzel való ellátásáért. Példákkal mutatott rá azokra az eredményekre, amelyek a jó ivóvíz biztosításával a tífuszjárványok megszüntetésében világszerte bekövetkeztek. Különösen 132