Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Jendrassik Jenő

1891-ben, a második félévben is pontosan megtartotta előadásait, de február 20-án már rosszullét miatt nem jelenhetett meg tantermében. Két nap múlva dr. Mihajlovics Miklósnak, aki évek óta első tanársegédként működött intézetében, és akit távollétében helyettesítésével meg szokott bízni, a következő levelet írta: „Néhány nap óta lázam van és nyilván holnap sem leszek képes előadást tartani. Azért felkérem, hogy szíveskednék engem helyettesíteni: a vérről!" . . . 29. ábra. A Budapesti Egyetem Élettani Intézete (1876) Már ekkor magas láza volt. Kezelő orvosai: Kétly Károly és Jendrassik Ernő a leggondosabb gyógykezeléssel sem tudták megmenteni életét. Az orrán levő sebből orbánc fejlődött ki és 1891. március 3-án elhunyt. A budapesti orvoskari tanártestület halálakor gyászjelentést adott ki. Az Akadémián Klug Nándor tartotta Jendrassik-ról az emlékbeszédet (1902. február 29); befejező szavai a következők voltak: „. . . Alkotásaival. . . nemcsak korának elismerését vívta ki magának, neve élni fog, míg lesz, ki a physiológiát műveli, tanítja; mint tudós az utókor előtt is örök emléket biztosított magának . . ." 128