Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Jendrassik Jenő

1864-től 1867-ig kari jegyzővé, 1867/68-ban, 1868 69-ben dékánná, 1884/85-ben az egyetem rektorává választották. 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1880-ban pedig rendes tagja lett. Czermák N. János 1860-ban mondott le a tanári állásról; addig a Pesti Egyetemen német nyelven tartották az előadásokat. Jendrassik volt az első, aki a nemzeti újjáéledés korszakában szaktudományát, az élettant magyar nyelven adta elő. Ezenkívül maga is élénk kutazj. ábra. Jendrassik Jenő tást fejtett ki. Kutatásai rendkívül mélyrehatóak voltak. Közleményeit a körültekintő óvatosság jellemezte. Ez abból fakadt, hogy a saját munkáját illetően is állandó kétségek éltek benne és a következtetésekre, a kutatási eredmények közlésére esak akkor szánta el magát, ha azoknak a helyességéről ismételt ellenőrző vizsgálatokkal kétséget kizáróan meggyőződött. Azok közé tartozott, akik a magyar orvostudomány színvonalának állandó emeléséért is lelkesedni tudó tanítványokat neveltek, arra tanítva munkatársait, hogy a magyar orvostudomány jövőjéért semmi fáradságtól ne riadjanak vissza. Nemcsak a hallgatókat vezette be azonban a fiziológiai gondolkodás móds2erébe, nem egyedül művelte a tudományt, hanem tanít124