Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Bevezetés

BEVEZETÉS A kiegyezés után az Országos Közegészségi Tanács létrehozása hazánk kiemelkedő egészségpolitikai eseménye volt. Az 1866. évi porosz-osztrák háború elvesztése után Ausztria abszolutisztikus kormányzata egyre mélyebb válságba sodródott. Az öszszeomlással fenyegető válság elhárítása, az 1848-as forradalom elbukásán egykor oly kegyetlen gőggel hivalkodó uralkodóházat is megegyezésre kényszerítette. Az osztrák birodalomnak két lehetőség között kellett választania: dualisztikus megegyezés a magyar birtokos osztállyal vagy föderalisztikus alapon álló kibékülés a nemzetiségi kisebbségekkel. Az udvar az előbbi mellett döntött és 1867. február 18-án kihirdették az országgyűlésben a magyar kormány miniszterelnökének, gróf Andrássy Gyulának a kinevezését. Az 1867. XII. tc. rendezte Magyarország „alkotmányos közjogi és önkormányzati önállóságát". Megtörtént a kiegyezés. A kiegyezés a nemzet többségét nem elégítette ki. Kossuth Lajos azt írta róla, hogy az .. . "nem a nép erejét, hanem a szabadalmazott osztályok történelmi kényszerűségi erőtlenségének reminiszcenciáit vette kiindulási pontul s csüggetegen engedve a hatalom követelményeinek, összeolvasztotta hazánkat az osztrák birodalommal" ... Nem tagadható azonban még sem, hogy a kiegyezéssel az ország gazdasági és társadalmi életében - a függetlenség erős megcsonkításával, jelentős feudális maradványok rögzítésével, a nemzetiségi elnyomás fenntartásával ugyan, de mégis új szakasz kezdődött, amelyben a tőkés gazdaság, a korszerű termelőerők, a polgári társadalom gyorsabban fejlődhetett. S ez vonatkozott a magyar egészségügyre is. A kiegyezéskor kinevezett kormány belügyminisztere br. Wenck9