Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

A) A közegészségügy rendezését megelőző néhány jelentősebb esemény és az 1876. XIV. tc. megalkotása

íöJdi politikai, szépirodalmi lapokat, és nagyon megnehezítették a tudományos művek behozatalát külföldről. Szigorú korlátok közé szorították tudósaink külföldiekkel való személyes érintkezését. Magyar ember csak királyi engedéllyel lehetett külföldi tudós társaság tagja (1808). 1810—1830-ig egyetlen számottevő orvos-természettudományi mű sem jelenhetett meg. Hiányoztak az orvosi tankönyvirodalom termékei. Orvostudósaink számára sem megfelelő kutatási lehetőséget, sem rendszeresített állásokat nem biztosítottak. Az orvostudományból megélni nem lehetett. Kiváló tanárainknak is magángyakorlatot kellett folytatniok, hogy maguk és családjuk megélhetését biztosítsák. Az orvosi kar klinikáin mind elhelyezés (Újvilág- és Hatvaniutca sarok), mind felszerelés tekintetében siralmas állapotok voltak. Hiányzott a gyakorlati orvosképzés. A fiatal orvosok klinikai és kórházi gyakorlat nélkül vágtak neki az életnek. Elavult volt a tanrendszer. Teljes volt a szaktanítás és a tanszabadság hiánya. A pesti egyetemnek arra sem volt meg a joga, hogy maga határozza meg tanrendjét és maga foglalkozzék az üres tanszékek betöltésének a kérdésével. Az egyetem a legteljesebb mértékben magyartalan volt. Bár a magyar egyetemi ifjúság harca sem szűnt meg a reakció ellen és a magyar tanítási nyelv bevezetéséért, az elnyomatás, a tervszerű magyartalanítás cseppet sem enyhült, s eredménye az lett, hogy magyarnyelvű tanerőkben is hiány mutatkozott. A pesti egyetem korábbi tudományos vezető szerepét lassanként elveszítette. A kátyúból legjobbjaink vezetésével a természettudományok zavartalan műveléséért, fejlődéséért, tanításáért és terjesztéséért aggódok kiutat kerestek. Bugát Pál kezdeményezésére és buzgólkodására megalakult a magyar természettudományi társulat (1841). Bene Ferencnek a pesti egyetem orvoskari ülésén tett indítványára (1840. július 25.) és Bugát Pálnak az „Orvosi Tár"-ban közölt magyarázó ismertetése után megszervezték a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseit (az első vándorgyűlést 1841. május 29—31-ig Pesten tartották meg). A széleskörű tudással, nagy képzettséggel rendelkező magyar orvosok a sok nehézség, akadályoztatás és raellőztetés elle8