Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 2. A részletek - I. rész. Egészségügyi intézkedések - XVI. fejezet. Gyógyszerészeti ügy

bi intézkedés vonatkozott családi temetőkre és sírboltokra is. Sírok kinyitása, hullák kiásatása, szállítása hatósági engedélyhez kötötté vált. Mindez szükséges és helyes intézkedés volt. Komoly hiányosság volt azonban, hogy a halottkémlést a községek túlnyomó többségében orvosok helyett a községi elöljáróság tagjai közül kikerült laikus, képesítettnek nevezett „műkedvelő" halottkémek teljesítették. Nem csoda, hogy a törvényhatósági jelentésekben a halálozási és haláloki kimutatások annyira pontatlanok voltak, hogy még a belügyminiszter sem átallotta az 1892. évi jelentésében azt elismerni, kitérve arra is, hogy 5473 esetben halottkémlés egyáltalában nem is történt. Gyakran szerepeltek a laikus halottkémi bizonyítványokban ilyen bejegyzések: meghalt, mert „sűrű volt a vére", „fekete volt a vére", „már nem élhetett tovább", „muszáj volt meghalni". XVI. fejezet. Gyógyszerészeti ügy. A 124—138. szakaszok lényegében a következőket tartalmazták: a gyógyszerészet — gyógyszerészek képzése, árszabályzat megtartása, gyógyszertárak kezelése, berendezése, felszerelése, könyvek vitelének helyessége — állami felügyelet alá került. A gyógyszertár tulajdonosa, kezelője minden tekintetben felelős lett a gyógyszertár kifogástalan működéséért. Okleveles segédek elsősorban maguk voltak felelősek saját működésükért. A gyógyszertár tulajdonosának az alkalmazottakhoz való viszonyát magánszerződéssel kellett megállapítani. A helytelenül működő gyógyszertár vezetésére a törvényhatóság új kezelőt rendelt ki. Gyógyszerek kiszolgáltatására feljogosítottak voltak: az okleveles gyógyszertártulajdonosok vagy meghatalmazott okleveles kezelőik, kézi gyógyszertár tartására jogosított orvosok, illetőleg állatorvosok. Hasonszenvi orvosoknak a gyógyszereket gyógyszertárakból kellett beszerezniök, de a hígításokat, dörzsöket maguk készíthették és szolgáltathatták ki díjtalanul a betegeknek. Hitelezni a gyógyszerész csak sürgős szükség esetén volt köteles. A gyógyszertárak állami engedéllyel felállított „közegészségi intézetek" lettek, nem tartoztak tovább „az iparüzletek" sorába. Gyógyszertárat csak érvényes oklevéllel rendel88