Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 2. A részletek - I. rész. Egészségügyi intézkedések - IX. fejezet. Kórházak és gyógyintézetek

18. táblázat A központi — fiók börtönkórházak, az ezekben ápoltak, az ápoltak közül meghaltak száma Magyarországon az 1877—1887. és az 1892—1893. években Év Az összes központi és fiók börtönkórház Az összes központi és fiók börtönkórházi Év Az összes központi és fiók börtönkórház ápoltak ápoltak közül meghaltak Év száma együtt a betegek %-ában 1877 84 7 266 223 3,07 1878 81 8 529 224 2,60 1879 81 8 072 160 2,00 1880 84 8 750 237 2,70 1881 84 9 255 238 2,50 1882 84 10 127 271 2,60 1883 83 9 917 330 3,30 1884 84 10 474 351 3,30 1885 83 9 768 381 3,90 1886 82 9 879 347 3,51 1887 83 10 011 294 2,94 1892 77 11 956 184 1,53 1893 77 9 819 192 1,96 az, hanem sínlők, aggok háza, menedékhely, melynek czélja nem a betegápolás és erre nincs berendezve. Ezeket töröltem a kórházak sorából". Megállapítható még az is, hogy a kórházi halálozás 1878tól 1893-ig alig javult. A legmagasabb volt a halálozás az országos tébolydákban, majd a magánkórházakban. A legalacsonyabb — a bujasenyvi kórházak figyelmen kívül hagyásával — a börtönkórházakban. A börtönkórházakban a halálozási arány még az országos kórházakénál is sokkal jobb (1893 börtönkórházak = 1,90%; országos kórházak = 5,90%) volt. Az értékelés során ki kell emelnünk végül azt, hogy szinte hozzáférhetetlenné tette a kórházakat az ország szegény lakoskossága számára az 1875. évi III. tc. Ez ugyanis megengedhetővé tette, hogy a kórházi ápolási költségeket — az országos bábaképezdékben ápoltak, a bujakórosok, továbbá az ismeretlen illetőségi helyű betegek kivételével — ne csak a vagyon64