Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 2. A részletek - I. rész. Egészségügyi intézkedések - IX. fejezet. Kórházak és gyógyintézetek

3. tábláza I Az országos kórházak, az ezekben ápoltak, az ápoltak közül meghaltak száma Magyarországon az 1877—1887. és az 1892—1893. években Az országos kórházakban Év Az országos kórházak száma ápolás alatt álló betegek száma összesen Ezekből meghaltak Év Az országos kórházak száma ápolás alatt álló betegek száma összesen szám szerint a betegek %-ában 1877 3 6 997 524 7,50 1878 3 6 869 598 8,70 1879 3 7 335 539 7,40 1880 3 8 108 605 7,40 1881 3 8 023 617 7,60 1882 3 7 866 623 7,90 1883 3 7 191 620 8,60 1884 3 7 381 520 7,04 1885 3 7 489 527 7,84 1886 3 7 619 545 7,02 1887 3 7 818 587 7,50 1892 4 9 026 551 6,10 1893 6 10 141 599 5,90 hetők legyenek. A törvény a visszaéléseket elkövetők ellen még büntető rendelkezéseket sem foglalt magában. IX. fejezet. Kórházak és gyógyintézetek. Az 56—70. szakaszok a kórházakról és gyógyintézetekről szóltak. Ezek az intézkedések kétségtelenül nagy lépést jelentettek előre. Köz- és magánkórházak létesítését belügyminiszteri engedélyhez kötötték és a belügyminiszter felügyelete alá helyezték. Meghatározták a köz (nyilvános) jellegű kórház fogalmát, amelyekbe férőhely esetén vidéki vagy idegen illetőségű betegeket nemcsak felvehettek, hanem azok a felvételre kötelezettek is voltak. A többieket arra csak életveszély esetén kötelezte a törvény. A kórházi orvosi állások betöltéséhez nyilvános pályázatot kívánt meg. A kórházakra és azok működésére vonatkozó fontosabb adatokat a belügyminiszteri jelentések közléseiből a 12., 13., 14., 59