Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 2. A részletek - I. rész. Egészségügyi intézkedések - III. fejezet. Intézkedés a gyermekek és iskolák iránt

A 6. táblázat adataiból láthatjuk, hogy mindvégig magas volt a gyógykezelés nélkül elhaltak száma. Annak ellenére, hogy 1892-ben és 1893-ban már jelentékenyebb javulás tapasztalható, mégis minden negyedik személy orvosi segély nélkül pusztult el. Általában különösen magas volt a hét éven alul gyógykezelés nélkül elhaltak száma (az összes gyógykezelés nélkül elhaltaknak: 52,50—47,50%-a), s itt a javulás sem volt jelentékenyebb. Az általános közegészségügyi helyzet fejlettségére vagy elmaradottságára jellemző még a város és a falu között fennálló különbség is. Az 1893. évi jelentésben találtunk ilyen adatot, mely arra vonatkozik, hogy a gyógykezelés nélkül elhaltak száma hogyan oszlott meg a vármegyék és a thj. városok között. Az adatokat a 7. táblázatban foglaltuk össze. Az adatok világosan mutatják azt a nagy különbséget, amely a gyógykezelés nélkül mind a hét éven alul, mind a hét éven felül elhaltak számában a vármegyék és a városok között előbbiek hátrányára fennállott. A 8. táblázat adataiból csak azt emeljük ki, hogy ez a felügyelet cseppet sem lehetett szakszerű és szigorú. Legalább is erre lehet következtetni abból, hogy az engedély kiadását mind a csecsemők, mind a kisdedek szoptatásra, illetőleg dajkaságba adásakor aránylag kis számban tagadták meg annak ellenére, hogy azok gyakran gondozás helyett a legveszélyeztetettebb helyzetbe kerültek. Gyógykezelés nélkül a törvényhatóságokban és a thj. városokban elhaltak száma Magyarországon 1893-ban 7. táblázat Meghaltak gyógykezelés nélkül Számszerint összesen Az összesből 7 éven alul 7 éven felül Vármegyékben Városokban 115 104 2 777 54 818 1 261 60 286 1 516 A kettő együtt 117 881 56 079 61 802 47