Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 2. A részletek - I. rész. Egészségügyi intézkedések - II. fejezet. Intézkedések a közegészség előmozdítására és megőrzésére

súlyozták azt is, hogy a közegészségügyi kihágások elkerülésétől, megtorlásától várni lehet a közegészségügyi helyzet megjavulását. Ezzel el is terelték a figyelmet a lényegről: arról, hogy a közegészségügy fejlődött vagy elmaradott volta az ország lakosságának gazdasági és kulturális, tehát társadalmi helyzetétől függ. A nép szegénységét, társadalmi és kulturális elmaradottságát rendőrbírói eljárásokkal és csak a felügyelet gyakorlásával, ellenőrzésekkel megváltoztatni vagy megszüntetni nem lehet. II. fejezet. Intézkedések a közegészség előmozdítására és megőrzésére. A 9—18. szakaszok nem kisebb jelentőségű kérdéscsoportot foglalnak magukban, mint a közegészség előmozdítására és megőrzésére vonatkozó intézkedéseket. Ezeknek a lényege, hogy a hatóságok „mindennek létesítését, mi a közegészségügyet előmozdíthatja, kényszer útján is eszközölhetik". . . . Ha pedig az esetleges járványok megszüntetése, a környezetegészségügy megjavítása a község, a törvényhatóság anyagi erejét felülmúlná és ha a költségeknek „az államkincstár által részben leendő viselése iránt a törvényhozó testületnek előterjesztést tesz", . . . akkor „az államsegély elnyeréséért lépések tehetők". . . Ez az óvatos fogalmazás a gyakorlatban azt jelentette, hogy a járványok leküzdése, az egészségre ártalmas posványok és mocsarak lecsapolása, kiszárítása, s a csatornázás, a lakások zsúfoltságának megszüntetése, iskolák, börtönök, vágóhidak tisztántartása és a fásítás nem az államkasszát terhelte. Viszont a belügyminiszternek jogában állott, hogy kiküldöttje a szükséges intézkedések megtételét elrendelje. Ez adja magyarázatát annak, hogy a törvénynek idevonatkozó rendelkezései túlnyomórészt végrehajtatlanul maradtak. S nem lehet csodálkozni azon, hogy a múlt század 90-es éveinek elején csatornázás — a biztató kezdetek ellenére — még nagyvárosaink többségében nem volt. A gyárak a városok belterületén helyezkedtek el és létesültek továbbra is. A vidéki nagyvárosoknak mindegyikében még vágóhíd sem volt. Nem gondoskodtak a szemét megfelelő összegyűjtéséről, tárolásáról és kihordásáról. A mélyebben fekvő városrészekben, községekben a talajnak pocsolyák, mocsarak által fenntartott állandó 37