Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 1. Az általános megjegyzések

1877-től 1887-ig évenként, majd 1892-ben és 1893-ban kiadott belügyminiszteri jelentések adataira támaszkodunk. Az 1876. XIV. te. 165. ^-a elrendelte, hogy a belügyminiszternek évenként közegészségügyi jelentést kell készítenie és a képviselőháznak bemutatnia „az ország közegészségügyi viszonyairól". Az első jelentés 1877. (csak a félévi adatokat tartalmazta) és 1878. évről 1882-ben látott napvilágot. 1888-ig azután minden évről kiadták már a jelentést. De 1888—1891-ig, négy évig nem adták közre azokat. 1892-től megint megjelentek. Az évi jelentések adataiból feldolgoztuk táblázatokban azokat a legfontosabb közegészségügyi jelzőszámokat, melyekből az ország egészségügyi helyzetére következtetni tudunk. Az évi jelentésekkel kapcsolatban a belügyminiszter 1892-ben a következőket írta: . . . „Közigazgatási és társadalmi viszonyaink olyanok, hogy ^pen oly vidékeken nem rendelkezünk a kellő egészségügyi közegekkel, ahol azokra leginkább szükség volna s ezért az onnan kapott közegészségügyi adatok nagyon tökéletlenek. Oly körülmények között, hol 30, 40 sőt több községre is egy körorvos esik, hol a népet az orvosi segély igénybe vételére még csak szoktatni kell, ahol a halottkémi vizsgálatot csak kivételesen teljesítik orvosok, számos a közegészségügyre vonatkozó és ezen jelentésbe felveendő adat a kívánt szabatosságra igényt nem tarthat. A mondottak, míg egyrészt a jelentésben foglalt adatok tökéletlenségét magyarázzák, másrészt közegészségügyi szervezetünknek sürgős javítást igénylő hiányait tüntetik fel". . . Mindez vonatkozik a korábbi években kiadott jelentésekre is. Ennek ellenére — úgy gondoljuk — más adatok hiányában elfogadhatjuk azokat és ha kellő bírálattal fogunk hozzá a törvény kihirdetésétől 1893-ig eltelt kereken vett 18 esztendő adatainak egyrészt az összeállításához, másrészt értékeléséhez, nem végzünk felesleges munkát. Annál kevésbé, mert azok átfogó megvizsgálása és értékelése eddig — tudomásunk szerint — még nem történt meg. Ahhoz, hogy az eléggé sokrétű és szétfolyó adatokat meg34