Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

A) A közegészségügy rendezését megelőző néhány jelentősebb esemény és az 1876. XIV. tc. megalkotása

tak, hogy . . ." szólítassék fel a m. orvosok és természetvizs­gálók jelen nagygyűlése arra, hogy kebeléből pesti és vidéki tagokból egy legalább 15 tagú küldöttséget jelölne ki, mely ezen nagygyűlés bevégezte után a belügyminiszter úr ő nagy­méltóságához azon sürgős kéréssel járuljon, hogy a közegész­ségügy hazánkban mielőbb rendeztessék." Az eredmény az lett, hogy br. Wenckheim Béla belügyminisz­ter az 1868. március 10-én tartott ankéton a magyar orvo­sok és természetvizsgálók javaslatára, de nem az általuk kidol­gozott tervezet (ez alapelveiben megegyezett az 1848-ban készített ,,javaslat"-tal, amelynek leglényegesebb része az egész ségügyi központi testület és az "orvosi kar" megszervezése volt) szellemében, hanem a Balassa János, Jendrassik Jenő, Korányi Frigyes és Markusouszky Lajos által készített terve­zetben foglaltak elfogadásával létrehozta az országos közegész­ségi tanácsot. Az emlékirat a közegészségi tanács megalakítá­sára vonatkozó javaslaton kívül kiterjedt a közegészségügy egyéb kérdéseinek rendezésére éspedig a következőkre is: . . . "Az egészségügyi és orvosi ügyek kezelése, illetőleg főkor­mányzata az illető miniszternél lévén, minden idevágó ügy hozzája intéztetvén s fellebbeztetvén, a rendszabályok ez irányban ő általa s az ő felelőssége mellett bocsáttatván ki, minisztériumában ezen feladat megoldására — úgy mint más az ő resszortjához tartozó ügyekben — a tudományos tanácson kívül egy külön, részint technikus, részint közigazgatási, állan­dóan alkalmazott tisztekből álló közegészségügyi osztály van, mely a folyó ügyeket kezeli, az adatokat gyűjti, az ország köz­egészségügyi állapotáról évenkint kimerítő jelentést készít és tesz közzé, a tudományos tanács elé hozandó kérdéseket elő­készíti, szóval nekie közvetlenül kezére jár. Ezen osztály élére az ügy fontosságához képest, valamint a végett is, hogy annak főnöke, kiben a tapasztalat, erély, ügyszeretet és adminisztratív képesség nélkülözhetetlen kellé­kek —, egészen hivatalának élhessen, miniszteri tanácsos volna állítandó s a hivatal is annyi tisztviselővel látandó el, a mennyi az ügyvitel szakértő gyors és szabatos vezetésére megkívánta­tik. 1 13

Next

/
Thumbnails
Contents