Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 2. A részletek - II. rész. Közegészségügyi szolgálat - III. fejezet. Központ

A vidék képviselete sem volt megfelelően elosztott. A vidék csak rendkívüli tagokkal volt képviselt. Az országnak 1880ig 90, 1881-től 89 törvényhatósága volt. A negyvenhat rendkívüli tag közül vidéki volt: tizennyolc. Tizenhármán közülök az egészségügyi közigazgatásban működtek. Az országrészenkénti megoszlás is nagyon aránytalan volt. A következőképp alakult: Felvidék 7 Tiszántúl 3 Erdély 4 Duna—Tisza köze .... 2 Dunántúl 2 Összesen: 18 Ennek magyarázata elsősorban nyilván az, hogy a rendkívüli tagságra nem egyszer saját kérelemre, kellő összeköttetésekkel rendelkezőket neveztek ki. Az sem vitatható azonban, hogy a sok szervezeti nehézség, a kellő támogatás hiánya és a túlterhelés ellenére a tanács rendkívül sokrétű, eredményekben gazdag munkásságot fejtett ki. Ezt azokkal az adatokkal is lehet bizonyítani, amelyek a tanács első negyedszázados működésére vonatkoznak. Ezeket tüntettük fel az 56. táblázatban. De nemcsak kiterjedésében, hanem mélységében is nagyon jelentős volt a tanács munkája. Tervezetei, szakvéleményei mind tudományos, mind gyakorlati szempontból iránytmutatóak voltak. A közegészségügyi szolgálat különböző szakágazatainak helyes és korszerű megszervezéséhez jelentős segítséget nyújtottak. Számos vitás tudományos kérdés tisztázásához is nagymértékben hozzájárultak. Végső soron a tanács a magyar közegészségügy alapjainak lerakásában, majd fejlesztésében és eredményeinek elérésében kétségtelenül kimagasló szerepet töltött be. Az, hogy tevékenysége nem terjedhetett ki olyan fontos kérdések megoldásának előkészítésére, amelyeket a társadalmi fejlődés szükségszerűen felvetett (iparegészségügy, munkások egészségügyi ellátása, egészségvédelem), s amelyek a 110