Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
TANULMÁNYOK - Botlik Richárd—Nemes István—Tolvaj Balázs: Kétségeink II. (Jagelló) Lajos cseh- és magyar király (1506-1526) holttestének azonosításával kapcsolatban
BOTLIK R. -NEMES I. -TOLVAJ B.: Kétségeink II. Lajos holttestének azonosításával kapcsolatban 11 hasonlítani az esetet, ennek hiányában nem lehet korrekt véleményt alkotni. Mai viszonyok között is elsősorban a fogtömések, fogpótlások és a röntgenfelvételek alapján végzik az azonosítást a szakértők. Nehezíti a helyzet értékelését, hogy egyáltalán nem tudjuk, miről van szó, lehetett ugyanis foghiány, vagy banális fogsérülés, zománchiány, szuvasodás is az egyáltalán látható metsző- és szemfogakon, de ilyenkor legalább azt meg kellene határozni, hogy például ebből a 12 fogból konkrétan melyikről van szó és miben áll az elváltozás lényege. Pontos ismeretek nélkül két hasonló esetet könnyű összetéveszteni.42 Nem a 21. századi orvosi vizsgálómódszereket akarjuk a múlt szereplőin számon kérni, hanem azok felsorolásával megpróbáljuk érzékeltetni, hogy még ma is milyen nehéz feladat a fogazatról történő azonosítás akkor, amikor nincsenek fogtömések, fogpótlások, vagy protézisek a halott szájában. Tisztában vagyunk azzal, hogy 1526-ban nem volt röntgen, vagy fogászati gipszlenyomat, de az agnoszkációt végezhette volna a királyt ismerő orvos, vagy borbély, akik nemcsak a fogazatáról voltak képesek megnyugtatóan azonosítani a királyt. Nem is kételkednénk ebben az esetben. Azonban a lovag-kamarás „orvosi” felkészültsége messze nem ért fel arra a 21. századi, iskolázott laikus szemlélő színvonalára sem, ami alapján felismerhette volna a fogak típusait, körfolyamatait, ezért sem vagyunk nyugodtak az agnoszkáció korrektségével kapcsolatban. A mi olvasatunkban, a filológus szerint tehát összességében 66 % az esélye, hogy Czettritz nem ismerte fel uralkodóját a holttestben. A lovag-kamarás állításának igazolására másoknak még csak esélyük sem volt, mivel a fogazat vizsgálatához Czettritz-nek a hulla szájába - feltáró eszközök hiányában - kézzel kellett belenyúlnia, amit pedig a székesfehérvári bíró, Szapolyai János, vagy Habsburg Ferdinánd aligha tett meg. Hogyan ismerhette volna fel a bíró az urát, amikor nem volt udvari ember, az arcáról pedig még Czettritz sem ismerte fel? Mégis mi alapján nyúlt volna a hulla szájába? Czettritz-nél és Sárffy-nál bármelyik, az agnoszkálás időpontjában, Pozsonyban tartózkodó főméltóság is hivatottabb lett volna arra, hogy a hullát azonosítsa. „Jóllehet ez a rendkívül fontos ügy Magyarország főuraira tartoznék, de azért én, ahogy köteles hűségem parancsolta, nem akartam őfelsége [Habsburg Mária, a király özvegye - B. R.] rendelkezésére csupán házam népét és szolgámat bocsátani, hanem magam személyesen utaztam el Czettritz-cel e feladat teljesítésére” — írta a jelentésében Sárffy Ferenc.43 Tagja volt még az expedíciónak a palotás Horváth Márton is, aki nem azonos a székesfehérvári bíróval, vagy mlatoviti Horváth Márton étekfogó- és pohárnokmesterrel sem.44 Nem vettek részt ugyanakkor a Pozsonyban tartózkodó és Lajost jól ismerő, de nem idős, vagy nem beteg főurak, mint Báthory István, Brodarics István, Thurzó Elek, Gerendi Miklós, Nádasdy Tamás, Majláth István és vingárti Horváth Gáspár. A történészek azzal hessegetik el e hiátust, hogy az oszmán sereg még Magyarország területén tartózkodott, ezért veszélyes lett volna a küldetés. Szülejmán szultán és serege szeptember 22-én elhagyta Pestet, és 25-én már Szegedet fosztogatta, vagyis már szeptember második felében nem volt török katona a Dunántúlon, nemhogy az egy hónappal később lefolytatott hivatalos agnosz- káláskor. Kimaradtak az expedícióból Lajos orvosai, borbélyai, belső kamarásai, vagy más néven komornyikjai is, akik közül két lengyel nemest ismerünk, a törökök fogságába került, 42 Nemes István - Tolvaj Balázs: II. Lajos magyar király (1506-1526) holttestének megtalálása. Az 1926-ban írt orvosszakértői vélemény elemzése és újraértelmezése. Orvosi Hetilap 155 (2014) 12. 475-480. 43 AT. VIII., 227. Vö. Bartoniek (1926) 145. 44 Fógel (1917) 55.
