Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
KÖZLEMÉNYEK - Kovács I. Gábor: Vészi Gyula professzor életrajza és életrajzi adattára
94 Comm, de Hist. Artis Med. 234-237 (2016) Vészi Gyula orvos (Nagymaros, 1888. június 29. - Budapest, 1918. november 1.) Apja: Vészi (1884-ig Weisz) József Gyula (izr., Arad, 1858. nov. 6. - Bp., 1940. jan. 23.), író, újságíró, szerkesztő. A budapesti bölcsészkaron magyar és német irodalmat hallgatott. Költőnek indult, de tizenkilenc évesen hírlapíró lett, a Pester Lloyd helyi, majd parlamenti rovatát szerkesztette. 1892-ben megalapította a Reform szabadkőműves páholyt, amelynek főmestere lett, majd a Symbolikus Nagypáholy szövetségi tanácsának tagja volt. Az egyház- politikai harcok idején 1894-től vette át a Pesti Napló vezetését. 1896-ban megalapította a Budapesti Naplót, amely később, a Nyugat indulásáig Ady Endre műveinek legfontosabb fóruma volt. Az 1899-es időközi választástól három cikluson át szabadelvű programmal országgyűlési képviselő volt, s 1903-tól a budapesti törvényhatósági bizottság virilis tagja. 1905-ben a Fejérváry-féle darabont kormány idején miniszteri tanácsosként elvállalta a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetését. A Fejérváry-kormány bukása után, 1906 közepén családjával Berlinbe költözött, ahol német lapot szerkesztett (Jungungarn). 1908-ban visz- szatérve Budapestre megalapította a Budapester Presse című politikai napilapot. Flamarosan átment azonban a Pester Lloydhoz, amelynek aztán 1913-tól 1937 végéig (a proletárdiktatúra időszakát kivéve) főszerkesztője volt. Ezt a német nyelvű politikai lapot Közép-Európa mértékadó orgánumává fejlesztette. Hosszú időn át elnöke volt a Budapesti Újságírók Egyesületének. 1927-ben kormányzói kinevezés alapján a felsőház örökös tagja lett. 1928-29-ben Magyarország delegátusaként vett részt a Népszövetség tanácsülésein. Németül, franciául, angolul és olaszul beszélt. Német nyelvre fordította Katona József Bánk bánját. 1930-ban írói munkásságáért Corvin-koszorúval tüntették ki. Tagja volt az Orsz. Magyar Idegenforgalmi Tanácsnak, a Magyar Külügyi Társ. elnöki tanácsának és számos részvénytársaság igazgató tanácsának. Porosz, lengyel, olasz és német állami kitüntetések birtokosa volt. Testvérei: 1. Vészi (korábban Weisz) Sándor (izr., 1861 -); 2. Weisz Berta (izr., Arad, 1858. nov. 10.-), Peisner Ignác felesége Apai nagyapja: Weisz Gyula/József (izr., Miskolc, 1828 -) korcsmáros Aradon Apai nagyanyja: Guttmann Nanett/Eszter (izr., Arad, 1835. szept. 26. -) Apai dédapa Weisz Bemát Apai dédanyáiGrosz Julia Apai dédapa II.: Guttmann Izsák Apai dédanya II.: Leopold Julianna Anyja: Keményffi (1883. szept. 13-ig Hartman) Franciska/Ferike (izr., 1866. máj. 22. - Bp., 1945. máj. 22.), házasságkötés: 1884. Az első világháború alatt a Budapesti Központi Segítő Bizottság katonai osztályának elnöke volt. 1917-ben II. osztályú polgári hadi érdemkereszttel tüntették ki. Anyai nagyapja: Keményít (1883-ig Hartman) Gábor Ádám (izr., Nagykanizsa, Zala m., 1832. ápr. 15. - Bp., 1899. jan. 21.), a budapesti áru- és terménytőzsde titkára Anyai nagyanyja: Schossberger Nina (izr., Bp., 1843. febr. 18. - Bp.) Anyai dédapa /.: Hartman Sámuel Anyai dédapa II.: Schossberger Simon (izr., 1808-) Anyai dédanya II.: Rothberger Zipora Josepha Pepi (izr., 1818-) Testvére(i): 1.Vészi Margit (róm. kát., korábban izr., Bp., 1885. ápr. 27. - Palma de Mallorca, Spanyolország, 1961. júl. 11.), író, újságíró. Festészetet tanult, majd Az Est riportere
