Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
TANULMÁNYOK - Erdős Kristóf: A budavári Sziklakórház és a Nemzetközi Vöröskereszt (1944-1945)
ERDŐS K.: A budavári Sziklakórház és a Nemzetközi Vöröskereszt 61 abban reménykedve, hogy emiatt tiszteletben tartják majd a győztes szovjet katonák a létesítményt és az abban tartózkodókat. Két igen fiatal katona, egy tatár és egy ukrán hamarosan megjelent a kórház főbejáratánál. Steinert doktor és néhány társa félve fogadták őket. A tatár katona felszólította őket, hogy adják át nekik óráikat és ékszereiket, míg az ukrán kibiztosított géppisztolyát rájuk fogta. A feszült csendet az egyik nő váratlan zokogása törte meg. A tatár katona szinte meghatódott a jelenettől: „ »Nye plasta«29 - mondogatta és zsebébe nyúlva két karórát nyomott a kezébe. Majd továbblépve, folytatta a zabrálást. ”30 Mind a mai napig él az a városi legenda és több írásban történelmi tényként meg is jelent,31,amely szerint a Sziklakórházat a szovjet katonák az ostrom után végiglángszórózták. A téveszme azon alapulhat, hogy szintén a budai Vár alatt lévő német szükségkórházban (Lazarett) lángszóróval ölték meg a szovjetek az ott maradt járóképtelen katonákat.32 Minderre a Sziklakórházban a delegátus tevékenysége miatt nem kerülhetett sor. Sőt miután Bőm tárgyalt a Vámegyed szovjet parancsnokával, egy szovjet katona állt őrt a kórház kapujában, hogy a további fosztogatásoknak elejét vegye. Jelentésében beszámolt arról, hogy az ostrom utáni időszakban egyre nagyobb problémát jelentett a létesitmény ellátása. Egyik legfontosabb feladatának az élelmiszerről való gondoskodást tekintette. Nagy nehézségek árán sikerült 1000 kg lisztet és hüvelyest vásárolnia, amit a legjobban nélkülöző vöröskeresztes gyermekotthonok és a Sziklakórház rendelkezésére bocsátott.33 Ezzel igen nagy szolgálatot tett a kórháznak. A kórház, mindennapi működésének biztosításában, a sebesülteket ellátó és a származásuk miatt üldözötteket mentő Kovács István vezető főorvosnak hasonlóan nagy szerepe volt.34 Kovács a polgármesternek 1945. február 26-án küldött jelentésében a kórház élelmezését jelölte meg a legnagyobb problémának: „ ...egy hétnél tovább a kórházat élelmezni nem tudjuk. ” - írta. A vöröskeresztes delegátus által biztosított keretek garantálták, hogy a kórház a szovjet katonai megszállás ellenére zavartalanul tovább működhessen. Born jelentése szerint a létesítményben 1945. február végéig katonai rekvirálásra sem került sor. A Sziklakórház 1945 júniusában történt bezárásáig folytathatta működését. Ezután felszereléseit vidéki kórházakba szállították.35 Friedrich Bom szerepe és jelentősége kapcsán összefoglalóan megállapítható, hogy a Sziklakórház teljes védettségét az ő személyes jelenléte és delegátusi tekintélye garantálta, így tudott a létesítmény az ostrom és az azutáni időszakban is zavartalanul tovább működni. Ha ő nincs jelen és nem tárgyal a kórház ügyében, előfordulhatott volna, hogy a németek és a szovjetek bármilyen személyi és/vagy anyagi kárt okoztak volna a kórház területén. Bőm nagy szolgálatot tett bátor helytállásával a Sziklakórház összes lakójának, így az orvosoknak, nővéreknek és a betegeknek. A delegátus 1945. február végén kiköltözött a létesítményből és Budát is elhagyta. Segélyakcióit a megszálló szovjet katonai hatóságok nem nézték jó 29 Helyesen He ruiawb (Nye placs), azaz: ne sírj. 30 Steinert, i. m. 388. 31 Például Pálffy Lajos: Az ernyőnyitás behajtáskor ajánlatos. http://mandarchiv.hu/cikk/1529/Az_ernyonyitas_ behajtáskor ajánlatos, 2016. július 15.; Sziklakórház szócikk In Diós István (föszerk.): Magyar Katolikus Lexikon XIII. kötet. Bp., Szent István Társulat, 2008. 270-271. 32 Tatai2, i. m. 66. 33 Szita, i. m. 45-46.; Steinert Ágota: Atlantiszból még harangoznak. [Bp.], Helikon, 2008. 136. 34 Dr. Kovács életéről Id. bővebben Erdős Kristóf: Tenni, vagy nem tenni? Életutak a Sziklakórház történetéből. Regiment 2012/1. 66—67. 35 Tatai1, i. m. 24-25.
