Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 199 nek feldolgozása során mégis újra és újra indokolt az őt befolyásoló, szellemiségét alakító környezet, filozófiai áramlat bemutatása, mindennek tükröződése írásaiban. Köleséri Sámuel gazdag életműve, nyomtatásban megjelent müvei és az eddig kevéssé ismert disputációi, levelezése alkalmat ad erre a szellemi kalandozásra. A „Kölesériana” sorozat harmadik kötetének tanulmányai a korai felvilágosodás Svájcban és a Németalföldön lezajlott filozófiai, teológiai, természetfilozófiai vitáit követik nyomon, természetesen mindezt Köleséri felfogásának alakulása szemszögéből. A kötet fő fejezetei:- Vallásfilozófia a 17-18. század fordulóján (figyelemre méltó Keserű Gizella magyar szakirodalomban kevéssé említett németalföldi kollegiánsokkal foglalkozó tanulmánya)- Köleséri művei és hátterük (fontos része a vallásfilozófiai disputációk és értekezések közreadása)- Köleséri erdélyi környezete és tudományos kapcsolatai. Ez utolsó fejezet tanulmányai elsősorban Köleséri természettudományos kutatásait helyezik a középpontba: ásvány-és ősmaradvány gyűjteményét, és az azzal kapcsolatos kutatásait ((Kázmér Miklós tanulmánya), illetve Erdély egészségügyének 18. századi helyzetét tárják fel (Magyar László András). A kiadvány tanulmányaihoz természetesen gazdag jegyzetapparátus csatlakozik, továbbá névmutatóval egészült ki. Kapronczay Katalin Köleséri Sámuel: Erdély aranybányászata. Auraria Romano-Dacica. Cibini, 1717. Ford., utószó, jegyz. Magyar László András. (Kölesériana 2.) Kolozsvár - Szeged, Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Irodalomtudományi Doktori Iskolája és az Erdélyi Múzeum Egyesület, 2015.178 p. 10 t. Első ízben jelent meg magyar nyelven Köleséri Sámuel (1669-1731) Auraria Romano-Dacica című műve, amely 1717-es közreadásakor azon nyomban európai hímevet szerzett írójának. Történt ez annak ellenére, hogy Köleséri a szerzői előszóban éppen azt fogalmazta meg, miszerint nem reméli munkája révén a Parnasszust meghódítani. A nagy figyelmet és sikert nyilvánvalóan a témának - az arany és minden ezzel kapcsolatba hozható kérdés - köszönhette. Köleséri így foglalja össze a lényeget: „... sárban keresgélik, sötétből hozzák a fényre, örök nedvgyülemből vonják elő, tűzzel főzik ki, vízzel tisztítják, sötét alakok kormos keze öltözteti szent küllemébe, szemet és szívet gyönyörködtető alakban adják ajándékba, végül szekrények mélyére és egyéb szent és eldugott zugokba rejtik.'" E rövid mondat hátterét az aranybányászok kétkezi munkájától a tudományos elemzésen át az alkimisták elvont filozófiai elmélkedéséig, a gyógyításban való alkalmazástól a geológiai, kozmogóniai fejtegetésekig a kapcsolatrendszerek bonyolult hálózata alkotja. Az aranybányászat történetéről, a bányában folyó munkáról, a bányászok betegségeiről, a pénzverésről, az állam és az uralkodó hatalmának szimbólumát jelentő aranypénzekről, az aranyművesek által készített művészi értéket képviselő érmekről és ennek kapcsán a szerző híres numizmatikai gyűjteményéről, az aranyérc geológiai ismertetéséről szóló fejezetek le- bilincselőek. A szerző orvosi tanulmányai és tudása tükröződik az arany gyógyászati alkalmazását, hatását bemutató fejezetben.
