Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
A FISCHER JAKAB EMLÉKÜLÉS ANYAGA - Fischer János: Fischer Jakab élete
A Fischer Jakab emlékülés anyaga 135 1891-ben lett Jakab a Pozsonyi Állami Kórház főorvosa. Ezt megelőzően még a képviselőház is foglalkozott a Pozsonyi Állami Kórház ügyeivel, ahol a belgyógyászati osztály, melynek Pávai Vájná Gábor volt a vezetője, nem tudta ellátni az elmebeteget. Tisza Kálmán akkori belügyminiszter is foglalkozott a kérdéssel es az elmegyógyászati osztály létrehozása mellett döntötték. Fischer Jakabot bízták meg a főorvosi teendők ellátásával. Jakab ekkor még csak harminc éves. „Budapestről Pozsonyba kerülve nehézségekkel találta szemben magát. A főorvosi állás inkább csak a tekintélyt adta, az fizetést inkább csak tiszteletdíjnak tekintették, amely még a legszerényebb megélhetést is csak alig biztosította. A főorvosok keresete főleg magán gyakorlatokon alapult. A pozsonyi kollegák már előre nagy hírét keltették, hogy az újonnan kinevezett főorvos micsoda kiváló szakember, aki soha mással nem foglalkozott, mint elmebetegekkel és a jövőben is csak ilyenekkel kíván foglalkozni. így egy ideig Jakabnál jelentkezni egyenlő volt azzal, hogy a beteget egyben elmebetegnek hitték. Sikerült azonban Jakabnak ezt az akadályt is legyőznie és aránylag rövid idő alatt sikeres magánpraxist alakított ki.” Makai Endre feljegyzéseiből tudom, hogy mikor legelőször jelent meg osztályán, az alorvosát kérdezte, hogy van-e jelenteni valója, mielőtt átveszi az osztályt, az kereken kivágta, hogy nincsen semmi újság, a bolondok nyugodtak voltak. Jegyezze meg kedves kolléga úr, mondta erre Jakab, hogy a bolondok az utcán járnak, itt csak elmebetegek vannak, akiket nem őrizni, hanem gyógyítani kell. Jakab 1892-ben ismerkedett meg egy bálon Leitersdorf Herminával, aki akkor még csak tizenhét éves, apja Leitersdorf Lipót pozsonyi háziúr, posztó nagykereskedő, városatya és közéleti személyiség volt. Felesége Sauer Elisabeth. Leitersdorfék háza Pozsonyban a Duna túlsó partján lévő ligetben volt. 1893 végén házasságot kötöttek. Egy kép maradt fenn , melyen Flermina, mellette testvére Moritz és Jakab látható. Mindkét férfi a képen cvikkert viselt, bajusz és szakállviseletük a kornak megfelelő. Móritz bajusza nagyon hasonlít II. Vilmos német császáréra, míg nagyapám bajusza és szakálla Ferenc Józsefére emlékeztet. Ez a fotó 1897-ben készült Kozics Ede műtermében, ami a pozsonyi sétatéren volt. A képen Hermina 22 éves, Jakab pedig 36 éves volt. Ekkor már a híres udvari fényképész nem élt, de műtermét özvegye tovább működtette. Jakabnak nagy hajlandósága volt a közéleti szereplésre. 1892-ben a Pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesület titkárává választották. A tagok száma 1893-ban 167 volt. Előadásaikat a Városházán rendezték és szinte minden előadás magyarul hangzott el, ami az 1856-ban alapított egyesületben változást jelentett, hiszen korábban a német nyelv volt a domináns. Jakab maga is a magyar nyelv ápolását szorgalmazta. Megnövekszik a tagok száma, élénkül az egyesület élete és 1894-ben az Egyesületi tagok Fischer Jakab szervezésében meglátogatják a Pozsony közelében lévő Camuntumot, melynek ásatási munkái már sokat feltártak a Római Birodalom egykor virágzó városából, ami Felső-Pannónia fővárosa volt. Nemrég feleségemmel, Borsos Klárává1 magunk is meglátogattuk Camuntumot és a régészeti leletek között néhai nagyapámra emékezhettem. Ismét Makai Endrét idézem : „ Jakab szerette az embereket, tudott velük bánni. Széles körben megbecsülés és szeretet vette körül. Szeretett utazni és úti benyomásairól színesen és szellemesen tudott beszámolni és a pozsonyi lapok örültek, ha az ismert orvos tárcacikkeit közölhették. 1890-ben nyolcszáz magyar utazott a párizsi világkiállításra, amelyen Jakab is részt vett. A legtöbb résztvevőnek az is célja volt, hogy út közben Torino-ban meglátogassák
