Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
KÖZLEMÉNYEK - Kicsi Sándor András: A denevér a magyar néphitben és népi gyógyászatban
112 Comm, de Hist. Artis Med. 234-237 (2016) Richard Riegler a német, tágabban európai néprajzi adatokat áttekintve a denevérnek a néphitben egy tucat különböző és olykor ellentétes funkcióját különböztette meg (hajdémon, aluszékonyság vagy álmatlanság ellen javallott, segíti a jó célzást, szerelmi varázseszköz, haláljelző, lélek- és ördögállat, boszorkányüző, szerencsejelkép), külön-külön megemlékezve részeinek, maradványainak (szárny, vér, por stb.) vélt hasznáról (1927). A híres 1728-29-es szegedi boszorkányperben az egyik vádlott boszorkánynő a “bőregeret pedig megtörve ételben adta be az urának, hogy ne lássa mit csinály” (idézi Kovács 1898: 209). A 18. századi orvosságos könyvekben népszerű volt a szárított denevér pora nyavalya- és nehézségtörés ellen, például Vajkai Aurél egy 1798-as kéziratot idéz (1975: 249). Liszt Nándor a Hajdú megyei Tetétlenen gyűjtötte a következő hiedelmet. “Részegeskedőknek halottból kicsepegő nedveket (»mikor a halott megindul«) is szoktak pálinkába keverve beadni, hogy józanabb életűvé váljék az illető. Ugyanilyen czélt szolgálnak a szárított és megtört denevér, a közönséges egér és szárított hal pálinkába áztatott morzsalékai is” (1906: 27). A denevérpomak azonban nemcsak gyógyító, hanem puskaporba adagolva célba kísérő erőt is tulajdonítottak. 1663 körűiről három vadászbabona is említi. “Denevér szárnyát tarcz az puska fiában, jól fogsz lőni" (Hoffmann, szerk., 1989: 242, F 208). “Igyenesen hogy lőhess. Igezd meg a denevért, törd apróra, az után puska porral vegyiczd meg, es jól lösz igy ” (Hoffmann, szerk., 1989: 242, F 209). “A denevért toliastul és belestül meg igezd, az után erössen porra törd, es kevesessen puska por közzé tölcz, es a puskád lövise után mindenek meg marad, valameddig tart abban az denevires porban” (Hoffmann, szerk., 1989: 242, F 212). Egy Siklósról származó, 19. századi, kéziratos följegyzés szerint: “Lövésről. Törd össze az ökör szöm madarat, szárnyas egérnek a 'szivét vérit és a Fecskének a 'szivét szárazd meg és törd meg, tölts a 'puskapor közibe, jól lőhetsz” (közli Bellosics 1900: 355). Álmatlanság receptjét közli Török János 17. század elejéről való Orvoskönyve. “Az szarnias egernek feiet mesd el, es keösd ruhában az iob kezere, es nem hagi alunnj ” (Hoffmann, szerk., 1989: 118, C 674). Hasonló recept található egy másik, 17. századi orvosságos könyvben. “Ha azt akarod, hogy az ember ne alhassék. Vegied az denever fejet, és takard egy darab zöld postoban, töd az embernek feje ala, addigh el nem alhatik, még onneid el nem veszed” (Hoffmann, szerk., 1989: 460, N 9). A kismesterségek szokásanyagából való a következő gyűjtés: “A kocsmárosok megszárítják és porrá törik a Szí. György-nap előtt fogott bőregeret, s ezt templomporral keverve kis zacskóban a nyakukra kötik" (Nagy 1975: 157). Kalotaszegről a következő, idevágó adatokat jegyezték fel. “Denevér repkedését terhes asszonynak nem jó nézni, mert gyermeke »roszszájú«, azaz szája körül sebes lesz élte napjáig. Ha a beteg háza körül sok denevér repked, vagy ha egy ilyen állat a szobába téved, a beteg mielébb meghal. Hol nincs beteg a háznál, ott a denevér megjelenése szerencsétlenséget jelent. Szerelmesek ne nézegessék együtt a denevérek repkedését, mert irigyeiket felbőszítik viszonyuk ellen. Ha a jegenyei vagy tóttelki lány tudni akarja, hogy ez vagy az a legény szereti-e őt, hát kendőjét denevér láttakor feldobja a levegőbe; ha a denevér a kendő után repül, akkor szereti őt a legény, ha pedig odább száll, a legény nem törődik az illető lánnyal. - Ha nyári esténként sok denevér repül ide s tova, akkor szép száraz időt várhatni; ha az évben korán jelennek meg a denevérek, rövid lesz a nyár” (Wlislocki 1892: 47—48). Hagyományosan a denevért a csuvasok elsősorban hideglelés ellen használták (Mészáros 1909: 105).
