Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Katalin: Az antiszeptikus módszer térhódítása Itáliában (Semmelweis, Bottini, Lister)
38 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) társaság megbízásából volt jelen, ami természetes volt, hiszen - ahogyan a cagliari egyetem rektora megfogalmazta - köztudomású volt Olaszországban, hogy Guzzoni „...nagy bámu- lója Semmelweisnek, s ... több ízben adott nyilvánosan kifejezést ama nagy szellem iránti tiszteletének,”35 Guzzoni erre az ünnepi alkalomra önálló kis kötetként ismét megjelentette Semmelweisről szóló írását, a budapesti orvosi kar professzorainak, a szoboravató bizottságnak és „a gyermekágyi láz zseniális prófétájának” ajánlva. Az olasz vendégek közül Pestalozza professzor emelkedett először szólásra, a beszámoló szerint,gyönyörűen csengő olasz nyelven” mondta el köszöntőjét. „Olaszország ... egyetemein Semmelweis nevével kezdődik meg az antiszepszis óriási jelentőségű tanának taglalását. A kortársak meg nem érdemelt közönyét, mely életének kínja, a lángelméjű apostol gonosz szelleme volt, ma általános tisztelet váltotta fel.... Nem emlékszem tudományos munkára, amelynek olvasása mélyebb hatást gyakorolt volna reám, mint az, amelyben ő egy apostol igaz lelkesedésével ismertette a gyermekágyi láz aetiologiájára vonatkozó kutatásait. ”36 Guzzoni - kissé meglepő módon - latinul mondta el beszédét, aminek okát így magyarázta: „... legnagyobb sajnálatomra nem tudok magyarul, a német szó pedig Budapesten egy olasz szájából, úgy hiszem, nem lenne helyén való. ” Rövid beszédében háláját fejezte ki az ünnep rendezőinek, akik azáltal, hogy szobrot emeltek Semmelweisnek, az egész világ adósságát rótták le.37 A harmadik szónok - Bossi - Semmelweis magyarságát hangsúlyozta ki, amiért külön köszönet illeti meg, hiszen akkor is - és sajnos később is - többen elkövették azt a hibát, hogy osztráknak vagy németnek nevezték Semmelweist. „Kötelességszerű hódolatunk szól annak, akinek oly nagyok érdemei, hogy joggal mondható az egész világ érdemes férfiénak, jogos visszahódítást pedig azért ünnepiünk, mert ez alkalommal visszahódítjuk őt a hős Magyar- ország számára. ”38 Az ünnepség befejező aktusaként vörös gránit emléktáblát lepleztek le Semmelweis Ignác Apród utcai szülőházának bejárata felett. Ezen a helyszínen már kevesebben jelentek meg a külföldi vendégek közül, az olasz küldöttség azonban elzarándokolt a kis tabáni épülethez. Egy ünnepélyes alkalomkor természetes kötelesség, hogy a felszólalók a dicséret hangján emlékezzenek, az ünnepelt munkásságából az erényeket emeljék ki, azokat hangoztassák. Az udvarias szavak, szóvirágok, az olaszos temperamentummal és hevülettel előadott szónoklatok hátteréből az őszinte tisztelet sejlett elő, hiszen ők valamennyien ténylegesen kutatták és népszerűsítették Semmelweis életművét. A magyar nép iránti rokonszenv, a történelmi kapcsolatokban gyökeredző tisztánlátás érződött Bossi professzor szavaiban, amikor így ösz- szegezte Semmelweis munkásságát: „Egy új sebészeti korszak megteremtésénél tanúsított büszkesége, állhatatossága és félre- ismertsége teljesen megfelel a szép és hősies magyar nép büszkeségének, állhatatosságának és félreismertségének szellemi, politikai és társadalmi téren.” 39 35 Dimer Gusztáv (szerk.): Nemzetközi Semmelweis-emlék Budapesten. Bp., Semmelweis Emlék Végrehajtó Bizottság, 1909. 83. 36 u.o. 82-83. 37 u.o. 83-84. 38 u.o. 271-272. u.o. 264. 39
