Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖNYVSZEMLE
210 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) let, a lelketlen, „futószalagon-orvoslás”. A gyógyítás története bővelkedik szívszorító helyzetekben - ezek pedig mindig alkalmasak arra, hogy meglássuk benne emberi esendőségünket, ugyanakkor nagyságunkat is. Szczeklik könyve a határok kitágításáról, vagyis a - legtágabb értelemben vett - halhatatlanság kereséséről szól. Kölnéi Lívia Szmodits László - Dobson Szabolcs: A magyarországi zsidóság és a gyógyszerészet 1945-ig. Bp., Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság, 2014. 131 p. A szerzőpáros hiánypótló munkát adott ki, hiszen a magyar gyógyszerészet és a zsidóság nagyszerű és egyben tragikus kapcsolattörténetét - részben ismert történelmi okokból, részben félelemből - senki nem elemezte még. A magyar zsidók gyakorlatilag a 19. század második felétől, pontosabban 1867-től nyerhettek korlátozás-mentesen patikajogot, a közös történelem tehát nagyjából ekkortól kezdődött. Az előzmények rövid áttekintése után a kötet gyakorlatilag az 1867 és 1944 közt eltelt időszakot vizsgálja rendkívül érdekes, és intelligensen elemzett statisztikák segítségével. E korszak elején a zsidók egyre növekvő számban és igen eredményesen vettek részt a gyógyszerészi és gyógyszerkutatói munkában, szerepük az első hazai gyógyszergyárak és egyáltalán, a két háború közt világszínvonalra emelkedő hazai gyógyszeripar létrehozásában elsőrendű volt. A virágkor az I. Világháborút követő numerus clausus törvény, majd az egyre nyíltabb antiszemitizmus következtében ért véget. Az 1938- tól sorjázó zsidótörvények a zsidó gyógyszerészeket először munkájuktól, lehetőségeiktől, jövedelmüktől, majd tulajdonuktól, becsületüktől is megfosztották. A német megszállás után pedig a magyar állam aktív részvételével megkezdődött fizikai megsemmisítésük is. A deportálás, munkaszolgálat, nyilas terror eredményeképpen a magyar zsidó gyógyszerészek nagyjából egyharmada vesztette életét. A szerzők megdöbbentő és eddig sehol sem olvasható adatokat közölnek a törvényesnek hazudott hivatalos rablás gyakorlati kivitelezéséről, menetéről és méreteiről is. Igen érdekes - és szintén őszinte - sorokat olvashatunk a zsidó gyógyszerészek 1945 utáni szerepéről, szerepvállalásáról, majd az 1956-os második emig- rációs hullámról is. A könyv záró kétharmada a szöveges részt kiegészítő, rendkívüli alapossággal és szorgalommal összeállított táblázatokat, statisztikákat tartalmaz. Az első táblázatok a Budapesten és Szegeden 1852 és 1950 közt végzett izraelita vallású hallgatók teljes névsorát tartalmazzák, végzésük évével együtt. Ezután a „megvont jogosítványú”, azaz elrabolt gyógyszertárak listája olvasható abc- sorrendben, illetve település szerinti felbontásban. Az igen informatív kötetet neves magyar zsidó gyógyszerészek - köztük Fáik Miksa, Harsányi János, Müller Vilmos, Richter Gedeon, Varró Aladár Béla - életrajzi lexikona zárja. Noha ez a könyv nyilván számos adattal bővíthető (talán az erre való ösztönzés is volt egyik célja) szerzőpáros nem csak úttörő vállalkozása, nagy munkával összeállított statisztikái, tárgyilagossága, hanem elemzéseinek sokszempontúsága, kijelentéseinek megalapozottsága miatt is megérdemli elismerésünket. Magyar László András
