Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 203 orvostörténészek. Ez nem véletlen, hiszen - mint életmű-bibliográfiája bizonyítja - érdeklődése, munkássága, szakirodalmi tevékenysége mindezen területeket felölelte, és valamennyi témában jelentősét, egyedit, és máig érvényeset alkotott. 2015 februárjában ünnepi ülés keretében emlékeztek meg Magyary-Kossa születésének másfélszáz éves évfordulójáról az Állatorvos-tudományi Kar aulájában, ekkor vehették kézbe a jelenlévők a nagy munkával és szakértelemmel összeállított bibliográfiát. Magyary-Kossa életútját, szakmai tevékenységét Diósadi Elekes György, Karasszon Dénes és ifjabb Magyary-Kossa Gyula írásai nyomán ismerhetjük meg. A bibliográfia első fejezete az ún. „róla szóló” írások jegyzéke, ezt követi kronologikus rendben Magyary-Kossa munkáinak jegyzéke, egy-egy naptári éven belül a könnyebb eligazodást a téma szerinti csoportosítás teszi lehetővé. A bibliográfia kétségtelen értéke, hogy miden egyes tétel adatai többszöri, autopszián alapuló ellenőrzés után kerültek be a kötetbe, számos korábbi elírást, hibát kijavítottak, sok hiányos adatot felkutattak és kipótoltak az összeállítók. A team-munka eredménye végül is egy - a lehetőségek szerinti - teljes és hibátlan életmü-bibliográfia. Magyary-Kossa életmű-bibliográfiája a Magyar Tudománytörténeti Intézet on-line hozzáférésű bibliográfiáinak sorát gazdagítja, természetesen azon túlmenően, hogy átfogó képet ad a sokoldalú, hatalmas szakirodalmi tevékenységet végzett tudósunkról. Kapronczay Katalin Kapronczay Károly (összeáll.): Háború és orvoslás. Az I. világháború katonaegészségügye, annak néhány előzménye és utóélete. Orvostörténeti tanulmányok. Bp., Magyar Orvostörténelmi Társaság, 2015. 266 p. Az I. világháború kitörésének századik évfordulója megszámlálhatatlan megemlékezés, tudományos ülés és kiadvány létrejöttét eredményezte, amelyek sora minden valószínűség szerint 2018-ig folytatódni fog. A téma kimeríthetetlen, hiszen nem csak a történelmi, politikai események felidézéséről, újraértelmezéséről, hanem az évtizedek során felbukkanó ismeretlen adatokról, az új felismerések fényében kibontakozó összefüggésekről is beszámolnak a kutatók. Az orvoslás történetének mindig fontos részét jelentette a háborúkkal, hadi eseményekkel való kapcsolat. Közismert tény, hogy a tábori egészségügyi rendszert, a katonaorvosok tudását milyen módon tette próbára egy-egy váratlanul felbukkanó járvány, amely adott történelmi helyzetben nem várt fordulatot hozott, csaták, háborúk kimenetelét, országok, népek sorsát döntötte el. A katonaorvoslás, hadiegészségügy legfontosabb területei a századok során nagy vonalakban azonosak voltak: a sebészet-sebkezelés, a járványügy, az ellátás rendszerének, menetének megszervezése, a hadisebészek, katonaorvosok, az ápoló segédszemélyzet megfelelő létszámban való biztosítása, szakmai képzése. Természetesen a harci eszközök, a fegyverek fejlődése, modernizálódása korszakonként más jellegű sebesüléseket okozott, az orvoslás aktuális tudását meghaladó, ismeretlen feladatok megoldására késztette a katonaorvosokat. Furcsa paradoxonként említhetjük, hogy bizonyos orvosi kérdések megoldása, némely szakterület fejlődése háborúnak „köszönhetően” valósult meg: pl. a tífusz-fajták kórismézése a 16. században, tábori körülmények között, vagy az első
