Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
TANULMÁNYOK - Varga Benedek: Semmelweis emlékbeszéd halálának 150. évfordulóján
SEMMELWEIS EMLÉKBESZÉD HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN1 VARGA BENEDEK 150 évvel ezelőtt, 1865 augusztusának nyarán, pontosan azokban a napokban, amikor Semmelweis végtelen kínok közötti agonizálása egy bécsi tébolydában megkezdődött, akkor próbálkozott először egy ifjú skót orvos, Joseph Lister, az antiszeptikus sebkezeléssel. Lister - aki öt nyelven olvasott és három világnyelven írt könnyedén - a legrangosabb lapokban hamar publikálta eredményeit, s ahogy azok elterjedtek, alig 10 év alatt világszerte ünnepelt orvossá emelkedett. Sokáig hozzá kötötték az antiszepszis első alkalmazását. Sikeres, boldog és stabil életet mondhatott magáénak. Egy dúsgazdag világbirodalom állt mögötte, amelynek gazdagsága nem szerencséből fakadt, mint azt hajlamosak vagyunk feltételezni, hanem világos értékrendből, kiváló szervezettségből, társadalmi békéből és nem utolsó sorban a szaktudás megbecsüléséből és sok-sok precíz munkából. Évszázadok óta óvott, nyílt szellemű tudományos világgal, a kutatás iránti elkötelezettséggel, a tehetség megbecsülésével és gondozásával teremtett lehetőséget felfedezésekre és azok gyors alkalmazására. Mennyire más volt Semmelweis pályája! Az aktív élet, amely az 1848-as forradalom, Világos és a Kiegyezés közötti korszakra esett! A dinasztia és Magyarország belháborújára. A kilátástalanság másfél évtizedére. Semmelweis egy elmaradott kisvárosból - Budáról - érkezett Bécsbe. Furcsa - magyarországi - akcentussal beszélt németül. Franciául és angolul sokáig nem tudott. Bécsből hazatérve ugyan élete és pályája rendeződött, de a nemzetközi elismertséget csak 25 évvel halála után nyerte el. Mára viszont neve a közemlékezetben messze felülmúlja Sir Joseph Listerét, mint egy olyan férfi neve, akinek élete és áldozatvállalása mindannyiunkhoz, sőt mindannyiunkról szól. Hogyan történt mindez? Az orvostörténelem kutatásokkal és felfedezésekkel, a tudományos gondolkozás változásaival és érveléseivel foglalkozik. A tudósok és orvosok életének nehézségeire ritkán fordítunk figyelmet. A gyermekágyi láz kóroktanát és megelőzését 1847-ben felfedező Semmelweis Ignác élete azonban azóta az orvostörténelem fő kérdései közé tartozik, amióta 1865-ben egy bécsi elmegyógyintézetben drámai véget ért. Miért van ez így? Kicsoda számunkra Semmelweis Ignác? Semmelweis kapcsán egy olyan ember sorsát idézzük fel, aki rendíthetetlenül kiállt egy új megoldás mellett, és aki legjobb szándékai, és kiváló eredményei ellenére sem tudta meggyőzni nemzedékének orvostársadalmát igazáról. Kudarcos élet, ha úgy tetszik, mégis visz- szatekintve, mi a győzelmet látjuk benne. Semmelweis munkássága kapcsán ez kettőség, azaz a felfedezés ténye, és a felfedező sorsa egyaránt a történeti emlékezet részét képezi. Ahhoz, hogy megértsük felfedezésének jelentőségét a 19. századi orvosi gondolkodás, a kórházak higiénés gyakorlata, a kialakulóban lévő 1 Elhangzott a Semmelweis halálának 150. évfordulóján, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban tartott ünnepségen, 2015. augusztus 13-án.
