Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖZLEMÉNYEK - Péter H. Mária: Müller Bernát gyógyszerész élete és munkássága
114 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) A gyógyszerek árszabása körül c. értekezése 9 fejezetre tagolva 1859. július 3 - július 31 között 4 részletben jelent meg az Orvosi Hetilap „Tárcza” c. rovatában [26]. Már a bevezetőjében kijelenti, hogy „az árszabály viszonyainak terjedelmes vitatására szorítkozom... ”. Továbbá történelmi visszapillantásként bemutatja a gyógyszerek árszabályozásával kapcsolatban annak keletkezését, különböző fokozatait, viszonyait, célját és mind azt, amit követelni vagy elvárni lehet tőle. A Magyarországon közzé tett árszabályok sorozata a kir. helytartó tanács felállítása után kezdődött meg. Elsőként Torkos Justus János 1745-ben szerkesztett és saját költségén kiadott árszabályt említi meg, majd felsorolja a Taxa medicamentorum in Pharmacopoea Austriaco-provincialis 1776 és 1822 közötti különböző kiadásait, továbbá a magyarországi orvosok-gyógyszerészek törekvéseit, a sajátos magyar árszabvány létrehozásáért, így az 1822-évi Taxa medicamentorum in Pharmacopoea Austriacae editione tertia contentorum Budae, majd az 1827/28, az 1831, az 1838. és az 1843. évi kiadásokat. Értekezésének 4. fejezetében a gyógyszertárak fogalmát is tisztázza, kijelentvén, hogy azok az állam által engedélyezett, az általános jóllét fenntartására szolgáló egészségügyi intézetek. A gyógyszer árszabályok célját, rendeltetését is így határozza meg: „a közönséget az önkény, túlfizettetés ellen óvja és a gyógyszerésznek bizonyos, saját befektetett vagyonának megfelelő nyereséget biztosítson.” A gyógyszerész méltányos elismerést érdemel, a gyógyszertár felállítására fordított tőke, a mindennapi költségek, továbbá az ő és munkatársai által elvégzett munka utáni jövedelem biztosítása, valamint munkájuknak erkölcsi oldala feljogosítja őket, hogy pénzbeli elismerésre igényt tartsanak. Hangsúlyozza az árszabályok könnyen kezelhetőségének fontosságát is, továbbá a bennük felsorolt gyógyszerek nevei legyenek rövidek, áttekinthetőek, az egyszerű, rendszeresen használt súlymennyiség feltüntetése is megköny- nyíthetné az alkalmazásukat. Ugyanilyen cím alatt 1860. január 15-től kezdve ismét elindít egy új sorozatot négy részletben az Orvosi Hetilap „Tárcza'’ rovatában, 1860. febr. 5.-ével bezárólag [27], Az azonos cím ellenére ez nem az előbbinek az ismétlése. Ebben a tanulmányában inkább arra keres választ, hogy „milyen úton, módon, minő körülmények és a föltételek alatt lehetne a feljebb említett új rendszer szerint egy árszabályt tervezni és életbe hozni. " Nehéz, hosszú és felelősségteljes feladatnak tekintette az államhatóság által kinevezett bizottság munkáját, amelynek célja egy gyógyszer árszabás kidolgozása. Szükségesnek tartotta, hogy ennek a bizottságnak tagja legyen a gyógyszerészeti vegytan, a gyógyszerisme tanára, két gyógyszerész, akik gyakorlati tapasztalataikat tudják érvényesíteni és végül még a „taxáló hivatal” könyvvezető hivatalnoka is részt vegyen az árszabás kidolgozásában. A továbbiakban részletesen leírja, hogy az ár pontos kiszámítása érdekében milyen mértékben kell figyelembe venni az egyes gyógyszeranyagok árát az elkészítésükhöz szükséges időt, csomagoló anyagok (edény- zet, doboz, papírzacskó, dugó, címke, stb.) értékét. Hangsúlyozza a pontos gyógyszerészi könyv- és üzletvezetés jótékony hatását, szükségességét. A gyógyszerészeknek igyekezniük kell, hogy az új árszabás mielőtt életbe léphessen. Végül azzal záija mondani valóját, hogy: fogadást kell tegyünk, hogy igaz, becsületes és hívek fogunk maradni ”. Rövid idő után, ugyanabban az évben, 1860-ban, szintén az Orvosi Hetilapban, a 14. számától kezdődően a 23. számig ugyancsak ilyen cím alatt, öt részletben folytatja értekezését [27]. Ezekben a „vevényezési munkálatokra", a receptúrai munkára kirovandó ár meghatározására és arra tér ki, hogy az, mennyiben felel meg a kor követelményeinek. Fontosnak tartja, hogy a,.gyógyszerészek munkájukért illően kármentesítessenek". Felteszi a kérdést, hogy az
