Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
KAPRONCZAYKároly: Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története 247 mégis komoly veszélyt jelentett a jövőt illetően. Egyidejűleg rendezni kellett volna az ORFI- val való gazdasági, költségvetési kapcsolatot is, mert költségvetési év közepén ilyent végrehajtani nem lehet, a következő költségvetési év tervezését is jóval előbb kell elindítani. E határozat megszületésében fontos szerepet játszott a különböző nézetek küzdelme, elsősorban a Népművelési Minisztériumban kidolgozott azon elképzelés vált hangsúlyossá, amely a könyvtárügy területén a teljes centralizációt képviselte, nem volt tekintettel a speciálisabb szakmai törekvésekre. Az egyesítési tervezet a három intézmény funkcionális összekapcsolásáról szólt, közös gazdasági igazgatást feltételezve. Gyanítható, hogy a felügyeletet az Orvosegyetem tanári kara biztosította volna, ahol nem volt képviselve az orvostörténelem, így mindez károsan befolyásolta volna az Országos Orvostörténeti Könyvtár tevékenységét. A határozat közzététele valóban tekintély vesztő volt az Egészségügyi Minisztériumra nézve, hiszen mindhárom intézmény a minisztérium fennhatósága alá tartozott, költségvetésének volt része. A végrehajtás ellen nemcsak az Országos Orvostörténeti Könyvtár, de az Országos Dokumentációs Központ is tiltakozott, bár az utóbbi nem emelt volna kifogást az orvostörténeti gyűjtemények velük történő egyesítése ellen. A beadványokra a magasabb minisztériumi vezetés nem reagált, feltehetően komoly erőfeszítések történtek a háttérben a határozat semmisé tétele érdekében. Talán ezt bizonyítja az újabb miniszteri rendelet - tervezet, amely az Országos Orvostörténeti Könyvtárat Orvostörténeti Intézetté alakította volna át, költségvetésének kezelését továbbra is az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézetre bízták volna. Ennek dátuma 1956. október 12-e, valamint ekkor keltezték az Egészségügyi Tudományos Tanács elnökéhez címzett beadványt is, amelyben ugyancsak kérték a bizottság támogatását. 1956. szeptember közepén Simonovits István miniszterhelyettes meglátogatta az Országos Orvostörténeti Könyvtárat, áttekintette tevékenységét, a könyvtár új épületét. Ebből kitűnt, hogy a minisztérium nem értett egyet az egyesítéssel. Vilmon Gyula, a másik miniszterhelyettes viszont úgy nyilatkozott Palla Ákosnak, hogy az egész „határozati ügy” hatalmi torzsalkodás: vagy valaki igazgatói állást keres magának, vagy az új intézménnyel kapcsolatba hozott nevek - „kopott önjelölt oroszlánok” - harca, akik ebben a pillanatban jó pártfogót találtak maguknak. Végül a határozatot, illetve a végrehajtási utasítás megfogalmazását nem hajtották végre, hiszen az 1956-os forradalom időszakában nem ez volt a legfontosabb kérdés. Igaz, a határozattal kapcsolatban 1956. október 25-én még egy megbeszélést hívtak össze a Népművelési Minisztérium V. emeleti 519. szobájába, de erre már nem volt alkalom a budapesti harcok miatt. Már-már úgy látszott, hogy az „egyesített könyvtár” gondolatát végleg elvetették. Igaz, hogy 1957 első félévében az egészségügy területén jelentős személyi változások történtek, sok olyan felelős vezető kikerült mindkét minisztérium felső vezetéséből, akik a központi orvostudományi könyvtár ügyét szorgalmazták. 1957 őszén az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetében elhangzott néhány megjegyzés az Orvostörténeti Könyvtár jövőjével kapcsolatban, főleg azután, hogy hivatalosan is megalakult az Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központ, amely magában foglalta - egy igazgatóság alatt - az orvosegyetem kari könyvtárát is. Amikor ez megtörtént, valakinek ismét eszébe jutott - az ország átalakuló közigazgatási gondjai között - az Országos Orvostörténeti Könyvtár ügye is. Jáki Gyula, Bencze József és Palla Ákos levelezéséből kitűnik, hogy „taktikát váltottak”: az Orvostörténeti Intézet helyett inkább a Könyvtár és Múzeum kombinációt helyezték előtérbe, hiszen az „intézet” könnyebben beilleszthető lett volna az orvosegyetemmel is
