Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
246 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) azok látogathatják, akik igazoltan orvostörténeti kutatással foglalkoznak. [...] Éppen ezért a bizottság úgy látja, hogy a jövőben az Orvostörténeti Könyvtárnak, mint önálló könyvtárnak fenntartása indokolatlan. Ugyanakkor azonban jelenleg még nem állították fel - bízunk gyors megvalósításában - a Központi Orvostudományi Könyvtárat, amelynek feladata lesz az orvostudományi kutatás központi könyvellátása, mindazon feladatok ellátása, amelyek egy központi orvostudományos könyvtárra hárulnak. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár jövő fejlődése tehát csak úgy biztosítható, ha az, mint az Országos Orvostudományi Központi Könyvtár egyik része, mégpedig speciális gyűjtőkörének megfelelően, külön osztálya, azzal egy épületben, azzal közös vezetése alatt, közös adminisztrációval fejti ki tevékenységét. Ily módon megoldódik az a kérdés is, hogy a könyvtár által gyűjtött anyagból mi tekinthető orvostörténeti és mi élő anyagnak, hiszen a központi orvostudományi könyvtár gyűjtőkörébe valamennyi orvosi vonatkozású mű beletartozik. A bizottság szükségesnek tartja, hogy addig is, míg az Orvostörténeti Könyvtár a létesítendő Központi Orvostudományi Könyvtárral egyesíthető lesz, az Egészségügyi Minisztérium által jóváhagyott szervezeti szabályzat szerint folytassa működését. ” Az Egészségügyi Minisztérium ezt az indítványt elutasította és függetlenül a szakmai vitáktól, jelentős anyagi áldozatokat vállalva, jelentős fejlesztési programba fogott. Az Országos Orvostudományi Könyvtárral való egyesítés vagy felügyelet ügye állandóan visszatérő téma lett. 1956. január elsejével megszüntették a Szentkirályi utca 21. sz. alatt - a volt Orvosegyesület épületében - működött Szovjet Orvostudományi Dokumentációs Központot, helyébe szervezték meg röviddel ezután az Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központot, amely az egészségügy területén működő orvosi könyvtárak szakmai központja, továbbképző és középfokú orvosi könyvtáros-képző intézménye lett. Ugyan könyvállományának továbbra is meghatározó részét a szovjet orvosi könyvek és folyóiratok adták, de a teljesség igényével gyűjtötte a magyar orvosi könyveket, folyóiratokat, elindította a Magyar Orvosi Bibliográfiát, rendelkezett a hazai orvosi müvek köteles példányainak egy sorozatával. Megszervezte az orvosi bibliográfiai adatszolgáltatást, témafigyelést, fordítószolgálatot. Első igazgatója Gortvay György, helyettese Székely Sándor lett, akit 1959-tól az intézmény igazgatójává neveztek ki. 1956. július 2-án kelt a Minisztertanács 114/0/5/1956. számú határozata, amely tervbe 'ette, hogy az orvosi könyvtárak irányítására életre hívja a Budapesti Orvostudományi Eryetem Központi Könyvtárát, amely a Kari Könyvtárból, az akkor már működő Országos D>ku mentációs Központból és az Országos Orvostörténeti Könyvtárból állt volna. A hatá- rozit még nem tartalmazta a végrehajtási utasítást, és csak a könyvtári anyagok egyesítésére vonakozott, ami alaposan eltért a Minisztertanács 1018/1956/III. 9. számú másik határozatától, unelyben az Országos Orvostörténeti Intézet esetleges felállításához kért felméréseket. Uftbbi határozat szerint ez az intézmény a könyvtári tevékenység mellett az orvosi múlt muzeálg értékeit gyűjti, megszervezi a létesítendő orvostörténeti, illetve Egészségügyi Múzeum alkjait. Ezt támasztotta alá az egészségügyi miniszter korábbi - 137/1955. sz. - utasítása, amdyben az orvosi és gyógyszerészettörténeti múlt emlékeinek felkutatását és azoknak az Országos Orvostörténeti Könyvtárnál történő bejelentését írta elő. Ezek tudatában indították d az Orvostörténeti Könyvtár Közleményeinek sorozatát, mindez indokolttá tette a költségvetés megemelését, az új épület biztosítását, stb. Az újabb elképzelés keresztezte az addigi logikusan felépített terveket, bár ez még nem volt sem törvény, sem rendelet, de
