Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kölnei Lívia—Varjassy Péter: A jeruzsálemi Szent János Lovagrend ispotályai a középkori Magyarországon
6 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) ez a feltevés napjainkra már lényegesen átértékelődött: a birtokok ill. johannita házak többségükben csak gazdasági tevékenységet folytattak. Az elmúlt évszázadok történészeinek, valamint vallás- és orvostörténészeinek nagy erénye, hogy az utókor számára hatalmas anyagot gyűjtöttek össze, sokszor ma már alig hozzáférhető levéltárakból, magánkönyvtárakból. A korábbi jeles kutatók közül kiemelnénk Knauz Nándor és Reiszig Ede nevét. A johannita renddel foglalkozó művek nagy számát jelzi, hogy a témáról külön bibliográfia is megjelent.2 Az utóbbi évtizedekben világszerte felgyorsultak a lovagrendekkel, közöttük a johannitákkal foglalkozó kutatások. Hazánkban az elmúlt évtizedben elsősorban Hunyadi Zsolt írt alapvető tanulmányokat a Szent János Lovagrend magyarországi történetéről.3 Művei jelen munkánk számára is alapvető forrásként szolgáltak. Az eddigi kiterjedt kutatások ellenére azonban számos fehér folt van jelenleg is a johanniták hazai tevékenységével és szerepével kapcsolatosan. Bízhatunk ezeknek csökkenésében, hiszen a jövőben a hazai és külföldi levéltári források (pl. a Vatikáni Levéltár) további kutatása is folytatódni fog, így várhatóan előkerülnek majd további, Magyarországra vonatkozó adatok. Könyvünkben (Varjassy Péter - Kölnéi Lívia: Az ispotályos johannita lovagok. A johanniták középkori ispotályai a rend központjaiban és Magyarországon. Máriabesnyő, Attraktor, 2012.) az általunk ismert források alapján próbáljuk meg összefoglalni a Szent János Lovagrend hazai történetét, alapvetően orvostörténeti szempontból. Össze kívántuk gyűjteni mindazokat az adatokat, amelyek johannita ispotályok meglétére és működésére utaltak. Egyes esetekben egyértelműen el lehetett dönteni, valóban volt-e az adott településen johannita ispotály, máskor egyértelműen kizárhattuk ennek a lehetőségét. Számos alkalommal azonban - a rendelkezésünkre álló hiányos források miatt - nem lehetett egyértelmű választ adni. Adataink szerint a Szent János Lovagrend bizonyosan fenntartott ispotályt Székesfehérvárott, Esztergomban (itt kettőt is!), Sopronban és Boiscéhen. Valószínűsítjük, hogy volt hospitale-juk Győrött, Ljubán és Vránában. Dokumentumok híján valószínűtlen ispotályuk megléte Biharszentjánoson, Szegeden, Pesten és a Margitszigeten, Alhévizen, Csatáron és Radnán. Bizonyosan kizárható johannita ispotály megléte Pécsett, Felhévízen és Tordán is. A fent említett településekre vonatkozó részletes adatainkat Az ispotályos johannita lovagok című könyvünkben ismertetjük, itt ennek egy részét - a biztos vagy valószínűsíthető ispotályokra vonatkozókat - olvashatják az érdeklődők. Bizonyosnak tűnik, hogy az első johannita ispotályok Magyarországon is a Szentföldre vezető zarándokútvonalak mentén alakultak ki a rend eredeti céljának megfelelően: védelmet és gondoskodást biztosítottak a zarándokoknak és a rászorultaknak. Az ehhez szükséges anyagi hátteret a rendnek folyamatosan elő kellett teremteni, emellett hazánkban is törekedniük kellett a responsio elküldésére a rend központjába. Az egyes házak fő feladata a gazdálkodás volt, és a hiányos forrásanyag miatt csak feltételezhető, 2 Thierry Heribert: A Jeruzsálemi Széni János (Máltai) Lovagrend magyar bibliográfiája. Budapest, 1941, szerző kiadása. 3 Hunyadi, Zsolt: The Hospitallers in the Medieval Kingdom of Hungary c. 1150-1387. Bp., METEM - CEU University, 2010.
