Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Boga Bálint: Gerhard van Swieten, mint a modern gerontológia előfutára
46 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) könnyebben irányítják. „Sic senes ex juvent ibus gaudium, illi a nobis utilitatem haurient” Mi örömöt, ők útmutatást kapnak. így teljessé tudjuk tenni életünk „meséjét”. Ezután van Swieten ismét a biológiai egészségmegőrzés témájára tér vissza. Előrehaladott korban - mint már fentebb említésre került - a belső szervek nyákkal telítődnek. Gyakran elég ennek megszüntetésére mézet használni. Egy fejedelem megkérdezett hajdan egy 100 éves öreget, hogy miáltal érte meg ezt a magas kort, ő ezt válaszolta: „Extus oleo, intus melle”'* (kívül olajjal, belül mézzel). Olajjal a test merevségét szüntetjük meg, a méz szappanszerű tisztító ereje pedig a zsigereket szabadítja meg a nyákos felrakodástól. Az idősek ezért fogyasztanak annyiszor mézet, vagy magában, vagy hozzáadva negyedrész ecetet, sőt néha még tengeri hagymát is, ami még hatásosabbá teszi. Ugyancsak ezért használják a mulsát, amely mézből készül, vízben oldva, főzve, szűrve, fermentálva és így borszerű zamatot nyer. Ma ezt hydromelnek is nevezik. így a testnedv csökkenése és besűrűsödése enyhe, de hatékony stimulussal mérsékelhető. Az orvosok szerint szédülés, memóriazavar, végtagremegés ellen cephalica típusú füvek használhatók, így rozmaring, levendula, mézfű, kakukkfű, főleg hideg borral (így zamata megmarad) vagy mulsával keverve. Talán mindezt meghaladja a friss borban levő ingeranyag. Ismert, hogy a frissen préselt szőlőlé édes, de gyorsan fermentálva erjedéssel borrá változik. így kellemes illatok válnak ki belőle és csodálatosan hatnak testünk legfinomabb nedveire. Az erjedésben keletkező anyagok a musttal egyesülve a legjobb megújulási szer öregek számára, ez néhány hónap alatt a borból eltűnik, vagy alig marad meg belőle. Ennek a hatásnak demonstrálására idézi Cornaro, neves velencei polgár önéletírását,18 19 amelyben leírja, hogy már öregkorában egyik nyár folyamán étvágytalan lett, nagy mértékben elgyengült, de az újbor fogyasztása után életereje visszatért, már néhány nappal ezt követően jobbra fordult állapota. 83 éves korában lóra ült, órákig sétált, komédiát írt. 100 éves kora után fokozatos hanyatlás után éles szemmel és elmével, székében ülve, unokáinak énekelve, agónia nélkül halt meg. A szerző ezt szép példaként ajánlja azoknak, akik szép öregkort akarnak megérni, és ki ne akarna? Van Swieten a beszéd záró részében az ifjúsághoz szól („patriae spes, gaudium nostrum": a haza reménysége, a mi örömünk), a fiatalkor a jövendő gyümölcsök számára a tavasz. Az erkölcsös tettekkel teli életet megtisztelt öregkor követi, a jó tettek az emlékezetet gazdagítják. „In juventute parandum est, in senectute utendum.” Amit tettünk fiatalkorunkban, azt használjuk öregkorban. Az uralkodó által lehetővé tett tanulást szorgalommal kell igénybe venni. Mi, öregek, élettel és munkával telten vidáman hagyjuk el ezt az életet, szívünkben melengetjük a reményt, hogy az Akadémia tagjai nemcsak követik az elődök nyomait, hanem meg is haladják azokat. A megállapítások, javaslatok összevetése a mai gerontológiai elvekkel (1). A gerontológia ma általánosan elfogadott nézete szerint az öregedés élettani folyamat,20 amely azonban a funkciócsökkenés és morfológiai elváltozások következtében párhu18 Állítólag Johannes de Temporibus-tól származó mondás (Nagy Károly tisztje, 12. század) 19 Cornaro, Luigi: Trattato della vita sobria. Padua, 1558. 20 Róbert László: A hosszú élet titkai. Egészség és öregedés - a „fiatal öregek”. Akkord Kiadó Kft., 2010.
