Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Boga Bálint: Gerhard van Swieten, mint a modern gerontológia előfutára
BOGA Bálint: Gerhard van Swieten, mint a modern gerontológia 43 rabb múlni kezd. „ Virium ... defectio adolescendae vitiis efficitur saepius quam senectutis. ” Az erő csökkenése az ifjúság hibái által gyakrabban bekövetkezik, mint az öregség által. 3. Szoktuk az öregséget szidni amiatt, hogy megfoszt az élvezetektől. Ezt nagyon átgondoltan kell mérlegelni. A fiatal nehezebben viseli el a libidó elvesztését, de szerelmes időst látni nevetséges. Ezt sok komédiaíró ki is használta, ilyen szereplőkkel igazi hahotát tudtak a nézőkből kiváltani. Nagy kegyelem az öregség számára, hogy az nem következhet be, ami általában nem kívánatos. De az idősnek nem kell szenvednie a békés, nyugodt örömök hiányától. „Conscientia bene actae vitae et multorum benefactorum recordatio quam jucunda!” A jó tevékenységgel leélt élet tudata és a sok jótett emléke: milyen kellemes! Solon mondta, hogy öregedése folyamán nap mint nap tanul, és van-e ennél nagyobb élvezet, és ha utódai ezt folytatják, kisebb hiányérzettel fog meghalni. Ha a nagyapát unokái játszva körbeveszik, a jövő reménységét látja és nagy öröm tölti el. 4. Az utolsó vád: az öregség nincs messze a haláltól. Sokan azt gondolják, hogy az Öregek ezért szomorúak, morózusak, pedig a halál minden korban fenyeget. Egyharmada az embereknek korai életkorban elhalálozik, és mily sokan virágzó korban vesztik életüket. Hippokratész már leírta, hogy az idősek kevésbé betegszenek meg mint a fiatalok,11 amikor a „népbetegségek”, azaz epidémiák átvonulnak, kevesebb idős esik bele, mintha a vad pestis tiszteletet adna az ősz fejnek. A lélek hibája, nem a koré, hogy amikor esendőségünk jelentkezik, nem úgy halunk meg, mint aki kimegy az életből, hanem mintha kivonszoltak volna. Erre példa Bassus Aufidius12 esete, aki érezve a halál közeledtét vidáman, mintegy idegen jövevényt várta. Ha az erős katonák a sok veszedelem közt képesek vidáman élni, az élet terhét viselő öreg ne lenne képes könnyed lélekkel várni a közelgő halált?! A rosszul élt élet után a halál büntetés, de másokat naggyá tesz. „Illos piget mori, quos vixisse pudet. ... mortis appropinquatio animi robur et constantiam auget in prudenti sene ...” Azt bántja a halál, aki szégyellt élni. A halál közelsége növeli a lélek erejét és kitartását a bölcs öregben. A bajok között élő öreg kiegyensúlyozott lélekkel viseli el azokat, tudván, hogy nem sokáig kell tűrnie és a jövendő bajoktól megmenekül. Cicero L. Crassus temetésén mondta, hogy - bár fájdalmas az itt maradottaknak - a halhatatlan istenek nem elragadták az életből, hanem a halált ajándékozták neki. Az idős nem szerencsétlen, csaknem elérte, amit remélt. „Quod adolescens sperat, senex jam consecutus est: ille vult diu vivere, hic diu vixit.” Amit az ifjú remél, az idős már elérte: az sokáig akar élni, ez sokáig élt. A fiatalok nemcsak köny- nyebben betegszenek meg, hanem gyakrabban súlyosan, betegségük nehezebben kezelhető és rosszabb a haláluk. Az idős várhat könnyű halált agónia nélkül, amit euthanasia-nak hívnak, semmilyen halál nem könnyebb, mint az öregkoré. Az éretlen almát erőszakkal tépik le a fáról, az érett spontán leesik. Az öreg lélek az ajkaknál van, nem kell nagy erőfeszítés, hogy kiszabaduljon. A boldog halálról olvashatunk a szent iratokban. így Jákobról,'7, aki ágyában fekve megáldotta gyermekeit, elmondott, elrendezett mindent és nagy lélegzettel kilehelte lelkét. Hasonlóan a nagy bibliai öregek utolsó óráikban összegyűjtötték övéiket és így elbúcsúzva távoztak (Abrahám, Ismael, stb.11 12 13 14) Bár kevés év van még az életből hátra, ezek értékesek. „Ultimum illud vitae stadium magno in pretio habendum foret.” Az idő11 Hippokratész: Aphorismos. II. 39. 12 Seneca: i. m. 30. levél 13 Mózes I. könyve, 48-49. 14 Mózes I. könyve, 25.
